Decemberben több civil szervezet, köztük a Hatvanezer Fa Egyesület képviselői is értékelték az elmúlt év tevékenységeit. Ulbert Zoltán elnök szerint valamennyien hasonló értékeket képviselnek.
– Szinte mind ugyanazt csináljuk, hisz mindegyik itt bemutatkozó egyesület életében fontosak az alábbi fogalmak: közösség, örökség, jövő. A mi közösségünk is ezen fogalmak alapján alkotja meg terveit, vízióit.
Ezt követően a szervezet vezetője felsorakoztatta az évben véghezvitt tevékenységeket.
– Ez évben is sikerült előrehaladnunk: 14 hektár erdőt ültettünk vagy vetettünk, ami nem sikerült volna Békéscsaba környezettudatos közössége nélkül. Idén nyáron, ebben a soha-nem-volt szárazságban a város apraja-nagyja locsolta felhívásunkra és szervezésünkben a város fiatal fáit. Ősszel pedig az óvodásoktól a legidősebb korosztályokig rengetegen gyűjtöttek makkot, amiből sikerült erdeinket megalkotni – fogalmazott.
Hozzátette: ebben magánszemélyek, szervezetek, a kivitelezésben és tervezésben önkéntesek, köztük rengeteg fiatal, erdész szakemberek, az engedélyek megszerzésében pedig döntéshozók segítették a munkát.
– Az erdők mellett városban, városhatárban, közutak mellett is százával ültettünk fákat, kooperálva bárkivel, akik hívtak bennünket. Felkaroltuk a vidék legelhagyatottabb, legsivárabb élőhelyeit: a dűlőutak egykor létező, de mára lepusztult hálózatait, és elkezdtük néhány helyszínen itt is az újrafásítást – magyarázta az elnök.
Ulbert Zoltán szerint közös a bemutatkozó szervezetekben az is, hogy támogatják a hátrányos helyzetűeket, az elesetteket.
– Mi is ezt tesszük. A Föld mostohagyermeke a természet, ez pedig szűkebb környezetünkre fokozottan igaz. A 20-25 éven belül beköszönő, szinte elkerülhetetlen katasztrófát most kell elkezdeni mérsékelni, hisz már most is csak a károkat tudjuk enyhíteni. Ezt mindenképp, tűzön-vízen át meg kell tennünk, ha gyermekeink, unokáink szemébe szeretnénk nézni. Az út rögös. Hol váratlan segítséget kapunk, hol váratlan ellenállásba ütközünk. Így megyünk a célig – zárta gondolatait az elnök.
