Kicsit messzebbről kezdem, a bekezdés végére azonban kibogozom a felütést.
Az emberarcú szocializmusban általában minden iskolából, egyesületből, csoportból csak egy létezett. Majd a rendszerváltozást követően, sokak nagy örömére osztódtak, szaporodtak a műhelyek. Ilyen a nemzetközi szintű Balassi Táncegyüttes esete is, melynek azóta van vagy hét „tagozata”.
Galéria
Szóval színesebb lett a világ; mindenki jól járt. Minden társulat más utat táncol, de a színvonal továbbra is a léc felett, mert egy tőről hajzottak.
Az egyik lenyűgöző és legmegfoghatatlanabb formáció számomra a ’90 óta Majthényi Dániel által vezetett Balkán Táncegyüttes. Lévén a magyar embert 4/4-ben nemzik, így a páratlan, eltolt ritmust baromi nehéz követni. (Legalábbis nekem.)
Amikor szombat este épp Daniék táncoltak a színpadon, megkérdeztem a közelemben álló Hankó Tamást, a Bartók suli néptáncpedagógusát, hogy mi a titka a Balkánnak? Meg kell jegyezni a dallamot? Azt válaszolta, a 7/8-adot például úgy jegyezték meg, hogy folyton azt mondták magukban: kórház-kórház-esztéká… kórház-kórház-esztéká… kórház-kórház-esztéká…
