Hankó Tamás, a Bartók suli néptáncpedagógusa 15 éve vett egy gyönyörű, zöld használt kerékpárt, amely kábé egyidős lehet vele. Azóta jóban-rosszban együtt vannak, mindenhova elkísérik egymást. Néhány éve is együtt mentek egy balassis táncházba…
Miután az épület szárazkapujában az egyik falhoz letámasztotta a bringáját, épp jött egy ismerőse. Majd a nagy szófonás közepette elfelejtette lezárni – miközben a kapunak mindkét szárnya nyitva állt.
(A téma az utcán gurul – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– Amikor indultam haza – meséli –, hűlt helyét találtam a biciklinek. A térfigyelő felvételeit visszanézve azt láttuk, hogy bejött egy csumarészeg srác, szegény ráült, és az egyik faltól a másikig ment, de valahogy csak kereket oldott.
Másnap Tomi bejelentette a tolvajlást a rendőrségen. Vitt is egy képet a zöld csodáról. Néhány nap múlva nagy szomorúan vett egy másik használt bicajt. Majdan egyszer, egy jó fél év múlva, ahogy az iskolából kávézni tartott a Szabadság téri kisbüfébe, a bejárat előtt meglátta… No kit vagy mit? Hát a régi bringáját.
– Bent állt egy srác – folytatja. – Mondom neki: „Ne haragudj, tiéd ez a bicikli?” Mire visszakérdez: „Miért útban van?” „Nem, nem… csak érdeklődnék róla… Hol vetted?” „A Lencsésin.” „Kereskedésnél vagy magánkézből?” „Magánkézből.” „Mennyiért?” „25 ezer forintért.” „Akkor jól átvertek, mert én úgy öt éve 14-ért vettem. Ki kell azonban hívni a rendőrséget, mert ez az én kerékpárom.” Mire remegő szájjal azt kérdi a srác: „Nekem ebből bajom lesz?” „Ha nem te vitted el, akkor nem.”
Majd kocsival kijöttek a rendőrök. A korábban leadott képeimet összehasonlították a valós közlekedési eszközzel. Megállapították, szinte minden alkatrész és kiegészítő azonos.
Aznap Tomi két géppel ment haza. Egyiken ült, a másikat húzta. (Büfés Gabika hozzáfűzi: „Nagyon boldog volt, mert szerette azt a kis binyót”.) Az újat (ingyen) odaadta Pataj Peti nagybőgős barátjának, aki akkor épp még nem az óceánjárón muzsikált, hanem talán Japánban.
PS. Néhány éve jó nagy bringatúrát tettek kishazánkban. – Napi 80-90 kilométereteket tekertünk – mondja –, amit a Facebookon posztoltam is. A túra utolsó napján kiírtam, hogy ez a záró bejegyzésem és ugyanitt bicikli eladó. Egy csomóan írtak, hogy megakarják venni. Miközben csak vicceltem.
(A viszontlátásra! – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
