Köles István Junior a Budapest Cirkuszfesztivál egyik házigazdája volt

A Budapest Cirkuszfesztivál egy kétévente megrendezett, szenzációkon túli szenzáció; elég csak a honlapjuk képeire ránézni, máris szédülünk. A hatnapos programfolyamon több mint 50 produkciót láthatott a nagyérdemű, illetve a szakma legkiválóbb képviselői, cirkuszigazgatók, művészei vezetők.

– Évekkel ezelőtt Fekete Péter, akkor még mint a Fővárosi Nagycirkusz előző főigazgatója – ma már a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója –, kért fel erre a megtisztelő pozícióra – mondja Köles István Junior. (Fekete Péter a Jókai színház korábbi igazgatója volt, onnan a közös ismeretség – S. T.). – Olyan munkatársat keresett, aki a fesztivál facebook élő oldalára angolul készít interjúkat a nemzetközi cirkuszigazgatókkal, producerekkel, artistákkal. Rajtam kívül azonban még egy komplett békéscsabai „rohamcsapat” dolgozott a cirkuszfesztiválon. Csicsely Zoltán produkciós vezetőtől a fény-, videó- és hangtechnikán át a grafikai munkálatokig, a jegyértékesítésen át, a manézsban műsorvezető Ormándy M. Kevéig mindenhol csabai kötődésű szakemberekkel és barátokkal dolgozhattam együtt ezen a grandiózus rendezvényen.

A békéscsabai rohamcsapat – Forrás: Köles István Junior

Hozzáfűzi, a beszélgetések során számtalan élettörténetet, érdekességet, szakmai titkot ismerhetett meg. Az idei év felfedezettjei között a két fiatal etióp artista története érintette meg leginkább, akik elmondásuk szerint a lehető legnagyobb nyomorból tornázták fel magukat. Majd összesen egy szék segítségével egy olyan show-t adtak elő, hogy a telt házas, 1400 fős nézőtéren – ebből jó kétszázan szakmabeliek voltak – percekig állva tapsolt mindenki.

– A közel ötven produkciót nemzetközi és magyar cirkuszigazgatók bírálták – folytatja. – Például még a Cirque du Soleil is mindig elküldi a casting igazgatóját új tehetségeket felfedezni, de az összes hazai legendás cirkuszi família – Richter, Ádám, Donnert, Eötvös képviseltette magát.

Az idei fesztivál zsűrielnöke pedig dr. Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornász, a Magyar Torna Szövetség elnöke volt, akit minden nap óriási ovációval fogadott a cirkusz közönsége, hiszen a cirkuszi akrobatika a torna elemeiből (is) építkezik.

Megjegyzi, teljesen eltérőek az európai, ázsiai vagy a latin előadók kultúrája. Például az egyik kiváló angol bohóc egymagában úgy csavarta az ujja köré a közönséget, ahogy csak akarta, az orosz bohócok ezzel szemben mindig valamilyen csoportos, és zsonglőrmutatványra is alapozott jelenetben szórakoztatnak. A nyugat-európai cirkuszművészek mutatványaikat egyre több művészi elemmel gazdagítják, míg az ázsiai fellépők borzasztóan erősek a csoportos mutatványokban. Az azonban minden akrobata előadásban közös, hogy folyamatosan az emberi fizikum és teljesítőképesség határait feszegetik.

Ethiop Brothers – Forrás: budapestcircusfestival.hu

– A koreai akrobatacsapat tagjai egy ugródeszkáról „lőttek ki” egy kislányt, aki egy szerény négyesszaltóval repül felt egy rúd végén lévő fotelbe – meséli. – De az első ugrást elvétette, és leperdült a 10 méter magasban imbolygó székről, ám lent szerencsésen elkapták. Megjegyzem, sok esetben védőkötél nélkül dolgoznak. Nos, a kislányt azonnal újra kilőtték, és akkor már sikerült neki. Természetesen elképesztő tapsot kapott, majd a közönség boldogan hazament. A koreaiak ellenben visszamentek a manézsba (porond), majd a tréner vagy három és fél centiről üvöltött a lány arcába, hogy „Szóba sem jöhet, hogy még egyszer elrontsd a gyakorlatot!”. Azt követően azonnal vagy négyszer újra megugrotta a mutatványt.

Ebből a szempontból a cirkuszfesztivál belülről pontosan olyan, mint egy világszintű sportesemény. A részvevők együtt étkeznek, élnek, gyakorolnak a tréningtermekben, próbálnak a nagycirkuszban, és adják az interjúkat is. Percre beosztott időrendben zajlanak a dolgok miközben egyszerre zajlik angolul, franciául, spanyolul, oroszul, németül a kommunikáció. A sajtókamion mellett leginkább az ebédlő a központi tér. Itt a „nyugati” előadók közösen ülnek az asztalokhoz, sztoriznak, ismerkednek; a kínai akrobaták szigorúan csoportban, egyen melegítőben jelennek meg.

Anthony Cezar, az egyik díjnyertes

Elmondja, Kínában a világ egyik legnagyobb cirkuszfesztiválját szervezték meg, mégis fontosnak tartják, hogy kétévente Budapestre repüljenek és az artistacsapataik legújabb mutatványait megmérettessék a világ élmezőnyében. Ennek megfelelően például Li Chivel, a Kínai Nemzeti Akrobatikus Társulat elnökével egészen másképpen tudott interjúzni, mint mondjuk egy nyugati menedzserrel. Ami a kínai küldöttségnek főként nemzeti presztízs, az egy nyugati producernek üzleti kérdés.

– A cirkuszművészek részéről hatalmas a túljelentkezés, és itt csak szakmai szűrő létezik. A világ miden részéről érkeznek művészek, akik itt „adják el” a számaikat. A cirkuszigazgatók és a producer a szakmai munka mellett a közönség reakcióit is számba veszik, amikor döntenek az eredményekről. Végül két helyszínen, a Dunán egy hatalmas közös hajótúrán és másnap a Fővárosi Nagycirkusz záró gáláján derül ki, hogy milyen előadóknak kínálnak szerződést. Aki díjjal távozik a fesztiválról, az a cirkuszi világban már bárhova megszerezte a belépőkártyáját. A cirkusz világa egy kívülről elég zárt világ, a feltétel nélküli bizalomra épül, amiért meg kell dolgozni. Számomra hihetetlenül jó érzés, amikor a cirkuszvilág egyes vezető szakemberei már ismerősként köszöntenek – fűzi hozzá.

– Általában hogy szólítanak? – teszem fel a kérdést – Steve-nek? – Mr. Juniornak – válaszolja –, az van a névjegykártyámon is.