Komoly szaktudást igényel a „bohóckodás”

Jövő januárban nyílik meg a Budapesti Cirkuszfesztiválon a jövőre 250 éves modern kori cirkuszművészet jubileumi évadának nemzetközi ünnepségsorozata. Erről beszélgettünk a 7.Tv Aktuális című műsorának július 18-i adásában. A Fekete Péter cirkuszművészetért felelős miniszteri biztossal készült teljes interjút olvashatják az alábbiakban.

Fekete Péter: Mielőtt elkezdünk erről a rendkívül fontos dologról beszélni, én hadd kérjem a szerkesztőt, hogy tegyen nekem lehetőséget arra, hogy egy ennél sokkal aktuálisabb kérdésről egy szót váltsunk. Én most jövök a cirkuszból, és az én irodám mögött lévő vendégszobában lakik Vadász Gábor, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze, és mielőtt elindultam Budapestről, megölelhettem ezt a fiatal színészfiút, hiszen elnyerte a Játékszín Színház Évad legkiválóbb színművésze díjat, és egész úton lefelé azon gondolkodtam, és az járt a fejembe, hogy ez a fiatal srác, ez a művész a munkájával, a szorgalmával, ahogy Szeghalomról elindult, és ahogy most Budapesten egy vezető színházban egy vezető díjat megnyert, az életpályájával milyen példát tud mutatni a békési, a Békés megyei, a békéscsabai fiataloknak. Szóval végig ez járt a fejemben, és hogyha nem haragszik érte a szerkesztő, hogy én ide egy kis pici kitérőt tettem, akkor én innen hadd öleljem meg minden színésztársamat, és hadd öleljem meg azokat, akik lehetővé tették, hogy Vadász Gábor ezt a díjat elnyerje.

Mi is gratulálunk, és csatlakozunk ehhez az örömhöz, és köszönöm akkor a kiegészítést. Miniszteri biztos úr, akkor térjünk át a mai témánkhoz ebből a pontból, hogy túl azokon az örömökön, amiket a hazai művészet jelent, itt most arra lesz lehetőség, hogy nemzetközi porondon is megmutathassa mind a cirkuszművészetét, mind az összművészeti teljesítményét Magyarország. Mekkora jelentősége van egy ilyen nemzetközi fesztiválnak, nemzetközi fesztivál budapesti rendezésének?

F.P.: A Cirkuszművészeti Európai Szövetség Magyarországon tartotta az elnökségi ülését. Balog miniszter úr lehetőséget biztosított arra, hogy a minisztériumnak a tükörtermébe egy különleges helyszínen jöjjön létre ez az ülés. Helyettes államtitkár asszony nyitotta meg ezt az ülést. Svédországból, Finnországból, Hollandiából, Olaszországból nagyon neves cirkuszművészek alkotják ezt az európai szövetségi elnökséget. Ez az elnökség döntést hozott, hogy a jövő évben, a 2018-as évben ez a különleges jubileumi év hol induljon el. Nagy szerencsénk van, hiszen Budapesten lesz a cirkuszfesztivál január 9-én, és pont 250 évvel ezelőtt egy Philip Astley nevű angol katona, miután leszerelt a seregből, akkor elkezdte a lovait körbe-körbe hajtani a Westminster híd mellett, és rájött arra, hogy ezért jó pénzt lehet kérni a nézőtől, és elkezdett székeket körberakosgatni. Kialakult a 13 méteres porond mérete, és innentől számítjuk az újkori cirkuszművészet megalakulását. Tehát pont január 9-én lesz az a budapesti fesztivál, amelyik pont a 250 évnek napra pontos dátuma. Az, hogy nekünk ilyen szerencsénk van, és az, hogy az európai cirkuszművészet különben is odafigyel a magyar sikerekre, és most odaadta nekünk ennek a rendezésnek a jogát, azért ez egy nagyon komoly fegyvertény. Mindenhol a világban, ebben az évben ünnepelni fogják ezt a jubileumot, de nálunk van a nyitórendezvény.

Szó lesz ezeken a rendezvényeken arról is, hogy mi minden változás és fejlődés zajlott le ebben a 250 évben? Azért nagyon messzire jutott ma már a cirkuszművészet, az egykori lovak körbevezetésétől.

F. P.: Mi készítünk egy 250 méteres kiállítást. Azt mondtuk, hogy csinálunk egy olyan utat, amelyik úton minden egyes évet egy 1 m²-es felület fog jelezni. És ezeket az éveket fel fogjuk rajzoltatni, fel fogjuk festetni. Minden tizedik ilyen kocka egy monitor lesz, és azon a monitoron valamilyen filmbetét fog menni arról az évről, arról az évtizedről, ahhoz az évhez kapcsolódóan. Aki majd eljön erre a kiállításra, az jól végigkövetheti, hogy ez a művészeti ág hová fejlődött a 250 éve alatt. Szóval 250 lépésben végigmegyünk majd a cirkuszművészet fejlődésén.

Ez kimondottan a hazai művészet bemutatása lesz, vagy kitekintenek nemzetközi szintre is?

F. P.: Ha már ilyen lehetőségünk van, hogy egy európai rendezvénysorozat Budapesten nyílik meg, akkor nyilván felelősségünk, hogy a teljes európai cirkuszművészetet feldolgozzuk, annál is inkább, mert már most ajánlatot kaptam arra, hogy ezt a 250 méteres kiállítást az Európa Parlamentben mutatják majd be. És hangsúlyosan bemutatjuk a magyar művészeket, a magyar lépéseket, de akkor tudunk figyelmet helyezni erre, hogyha bemutatjuk vele a többi országnak a művészetét is. Szóval ez egy európai kiállítás lesz.

Mekkora csapat dolgozik ezen a kiállításon?

F. P.: Magán a kiállításon egy 10-12 fős csapat dolgozik. Itt már spanyol és német cirkusztörténészeket is felkértem, akik adatokat szolgáltatnak majd számunkra, de az egész fesztivál egy közel 30 fős csapat előkészítése, és irányítása alatt folyik, működik.

Ez a kiállítás egyik eleme lesz a programoknak. Milyen más különlegességekkel készülnek jövőre?

F. P.: Magán a nyitórendezvényen szeretnénk feleleveníteni a 250 évvel ezelőtti eseményt. Felkértem egy neves magyar cirkuszművészt, a Richter-családnak a nagyobbik fiát, aki Arany Bohóc-díjas artista művész, és kértem, hogy hozza el a huszonnégy lovát, és játsszuk el, elevenítsük fel, hogy vajon hogy történhetett 250 évvel ezelőtt. Tehát egy történelmi visszatekintés lesz ez. De ezalatt az egy hét alatt lesz könyvbemutató, lesz egy dokumentumfilm bemutató, és maga a fesztivál. A fesztivál arról szól, hogy a világ legjobb művészei idejönnek, és versenyeznek. Bemutatják a legújabb trükkjeiket, és egy nagyon komoly neves zsűri fogja eldönteni, hogy melyik az, aki az Arany díjat, az Ezüst díjat, és a Bronz díjat kapja.

Ha már a zsűriről szó volt, Ön nemrég zsűritagként vett részt a Közép-ázsiai cirkuszfesztiválon Kazahsztán fővárosában, Asztanában. Milyen tapasztalatokkal tért onnan haza?

F. P.: Részint Asztanára most nagyon odafigyel a világ, hiszen a Világkiállítás, az Expo az ott zajlik. De a Közép-ázsiai régió mintegy 14 cirkuszigazgatója, 14 ország nagyon neves cirkuszigazgatója figyelte a mi működésünket, és alkalmam volt egy héten keresztül sokat tárgyalni velük, sok konferenciabeszélgetésen részt venni. És azt látom, hogy ezek az országok, egyrészt nagyon komoly cirkuszművészettel bírnak, hiszen még a posztszovjet időkből, és a szovjet időkből azt a fajta iskolát, amit a Szovjetuniónak a cirkuszművészete felépített, az náluk is megjelent, tehát komoly hagyományok vannak. Viszont ezek az országok nagyon keresik a kapcsolódást, a kapcsolatot Európával, és Magyarországot Európa kapujának tekintik. Tehát hogyha fellépési lehetőséget, belépési lehetőséget kapnak Európába, hozzánk Budapestre, akkor ez egy jó esély arra, hogy megmutassák magukat az ideérkező spanyol, holland, német menedzsereknek. Tehát úgy tekintenek ránk, mint Európa kapuja, és ezt látom a gazdaság területén is. Tehát nagyon sok közép-ázsiai ország talán még a régi hagyományainkra, talán a gyökereinkre, az együttműködésünkre hagyatkozva úgy tekint ránk, mint egy nagyon jó partner, akin keresztül aztán Európában gyökeret lehet verni, és kapcsolódási pontokat lehet találni.

És az komoly, hogy a cirkuszművészeten keresztül akár komoly gazdasági kapcsolatok is létrejöhetnek?

F. P.: Én ezt mindig mondom, hogy a művészet az a gazdaságnak, és a politikának, csúnyán azt szoktam  mondani hogy az utcaseprője. Ez ugyan csúnya szó, de mindig úgy képzelem el, hogy az avart meg a port, ami az úton van, azt a művészet elsöpri. És olyan szituációkat tud teremteni, amelynek kapcsán egymásra találunk, egymást elkezdjük tisztelni, egymást művészetét, egymás kultúrájába meglátjuk a szépet, és onnantól kezdve azt gondoljuk, hogy ezekkel az emberekkel nekünk van közös tennivalónk. Elkezdünk abban gondolkodni, hogy tudunk-e gazdaság területén is együtt dolgozni, tudunk-e üzletelni együtt. Tehát mindig egy előkészítője tud lenni a művészet és a kultúra a későbbi társadalmi, politikai vagy gazdasági kapcsolatoknak.

Akkor talán ezért is fontos, hogy a cirkuszművészet fejlődjön és erősödjön a jövőben is, aminek az egyik eleme lehet a most hamarosan kezdődő szarvasi bohóc tábor is, ahol majd a felnövekvő generációt nevelik ki. Mi minden zajlik majd ebben a táborban, illetve miért fontos ez a kezdeményezés?

F. P.: A cirkuszművészeten belül sok dolgunk van a bohóckérdéssel. Az elmúlt évtizedek során nagyon sok negatív gondolat ragadt a bohócmesterséghez. Ha én, mint a színházból jövő, színházi gyökerekkel bíró vezető ember a bohócmesterségre gondolok, akkor az egyik legmívesebb, az egyik legmélyebb tartalmi gyökerekkel bíró, nagyon komoly előtanulmányokat, és elemzést igénylő előadóművészeti ágról van szó, de valamiért a politika, a közhely elhasználta a bohócot, a bohócmesterséget. Talán azért, mert félt tőle. Talán azért mert nem bírta a kritikát. Áttolta a bohócot, gondoljunk csak bele. Csak a verbalitásunkban ott van a "ne bohóckodj", a "mit bohóckodsz". Szóval nekünk nagyon sok dolgunk azzal, a horrorfilmek elkezdték lejáratni ezt a fajta karaktert. Holott egy nagyon esendő, nagyon őszinte, a társadalom eseményeire mindig reagáló, nekünk nagyon jó tükröt mutatni képes karakterről van szó. Nagy komolysággal kell nekünk ezzel foglalkozni. Vannak olyan emberek, akik imádják a bohócot, azért mennek el cirkuszba, szívesen néznek egy képet, szívesen olvasnak olyan verseket, hallgatnak olyan zenéket, amely bohócról szól. És van, aki valóban a bohócságban a komolytalanságot, a tartalmatlanságot, az értéktelenséget látja. Ezeket az embereket nekünk helyére kell tenni. Tehát elkezdtünk mélyen, és tudományosan foglalkozni a bohócmesterséggel, ezért külföldről olyan nagyon neves bohócszakembereket kerestünk meg, egy izraeli iskolát, egy ukrán iskolát, egy amerikai művészt, akiket idecsábítottunk most Magyarországra. És ha Magyarország, akkor hova hoznám, ha ez az én kezemben van, mint Békés megyébe. Ha nekem lehetőségem van egy nemzetközi rendezvényt Magyarországra szervezni, akkor mindig először Békés megye jut eszembe és a Szarvasi Vízi Színház környezete, Békéscsaba, vagy Gyula. Most ez esetben a  Szarvasi Vízi Színház környezetébe hozzuk ezt a tábort. És az volna a célunk, hogy a világ figyelme, azoknak az embereknek a figyelme, akik ezzel a mesterséggel nagyon komolyan foglalkoznak, kezdjenek el Magyarországgal foglalkozni. Afejükben lévő térképre Szarvas városát, Békés megyét kezdjék el beikszelni, és hátha egy évenként visszatérő fesztiválszerű programot tudunk itt megalapozni idén nyáron.

A bohócgálán pedig az ott megszerzett tapasztalatokat, tudást fogják majd bemutatni a gyerekek. Mi zajlik majd ezen a programon, és miért fontos?

F. P.: Egy héten keresztül azok a fiatalok, nemcsak fiatalok, itt van 30-40 éves jelentkező is, aki a bohócmesterséggel valamilyen módon kapcsolódásba került, vagy mert színész és a humor oldaláról indította el a pályáját, vagy mert egy olyan zenész, vagy entertainer, aki a szakmájában használja ezeket az elemeket. Vagy olyan fiatal, aki most érettségizett, és kirobbanó előadóművészeti készsége van, és szeretné kipróbálni, hogy ezt a szakmát tudná-e tanulni. Ezeknek az embereknek szeptembertől indítunk egy új osztályt. Ahogy a Színművészeti Egyetemen van zenés osztály, prózai osztály, úgy mi most az artistaképző iskolában, az artistaképző intézetben elindítjuk a bohócosztályt. Ennek a bohócosztálynak a felkészítőtábora ez. Egy olyan egyhetes kurzus, ahova bárki eljöhet, és kipróbálhatja magát, és megnézheti, hogy ez milyen komolyságú dolog. Hogy mennyire mélyek azok a karakterformálási elemek, amiket meg kell ahhoz tanulni, hogy ebbe a szakmában aztán boldogulni tudjon. Tehát itt lesz egy 10-12 fős csapat, akik tanulni akarnak, egy 10-12 fős külföldi csapat, akik tanítanak, és együtt dolgoznak velük, és aztán szerdán este egy hatalmas gálán összegezzük az ott megszerzett tudást, és a közönségnek átadjuk egy csomagban. Pantomim, zene, és határtalan nevetés.