Januárban nyílik meg a Budapesti Cirkuszfesztiválon a jövőre 250 éves modern kori cirkuszművészet jubileumi évadának nemzetközi ünnepségsorozata. Erről a 7. Tv Aktuális című műsorában Zsíros András beszélgetett Fekete Péter cirkuszművészetért felelős miniszteri biztossal.
– Mielőtt elkezdünk erről a rendkívül fontos dologról beszélni, megragadom az alkalmat, hogy egy ennél sokkal aktuálisabb kérdésről egy szót váltsunk. Most jövök a cirkuszból. Az én irodám mögött lévő vendégszobában lakik Vadász Gábor, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze, és mielőtt elindultam Budapestről, megölelhettem ezt a fiatal színészfiút, hiszen elnyerte a Játékszín Színház Évad legkiválóbb színművésze díjat. Egész úton lefelé azon gondolkodtam, hogy ez a fiatal srác, ez a művész a munkájával, a szorgalmával elindult Szeghalomból, és most Budapesten egy vezető színházban egy vezető díjat nyert meg. Az életpályájával példát tud mutatni a Békés megyei, a békéscsabai fiataloknak. Szóval végig ez járt a fejemben. Ezúton is hadd öleljek meg minden színésztársamat, és hadd öleljem meg azokat, akik lehetővé tették, hogy Vadász Gábor ezt a díjat elnyerje.
– Mi is gratulálunk. Miniszteri biztos úr, túl azokon az örömökön, amelyeket a hazai művészet jelent, a cirkuszfesztiválon lesz lehetőség arra, hogy nemzetközi porondon is megmutathassa teljesítményét Magyarország. Mekkora jelentősége van egy ilyen nemzetközi fesztiválnak, Budapest rendezésében?
– A Cirkuszművészeti Európai Szövetség Magyarországon tartotta elnökségi ülését. Balog miniszter úr lehetőséget biztosított arra, hogy a minisztériumnak a tükörtermében, egy különleges helyszínen jöjjön létre ez az ülés, amelyet a helyettes államtitkár asszony nyitott meg. Svédországból, Finnországból, Hollandiából, Olaszországból jöttek – nagyon neves cirkuszművészek alkotják az európai szövetségi elnökséget. Az elnökség döntött arról, hogy a jövő évben, 2018-as évben, ami különleges jubileumi év, Budapesten legyen a cirkuszfesztivál január 9-én. Pont 250 évvel ezelőtt egy Philip Astley nevű angol katona, miután leszerelt a seregből, elkezdte a lovait körbe-körbe hajtani a Westminster híd mellett. Rájött arra, hogy ezért jó pénz lehet kérni a nézőktől, és elkezdett székeket körberakosgatni. Kialakult a 13 méteres porond mérete, és innentől számítjuk az újkori cirkuszművészet megalakulását. Tehát pont január 9-én lesz az a budapesti fesztivál, éppen a 250. évfordulón. Az, hogy európai cirkuszművészet odafigyel a magyar sikerekre és most odaadta nekünk a rendezés jogát, azért ez egy nagyon komoly fegyvertény. Mindenhol a világban, ebben az évben ünnepelik majd a jubileumot, de nálunk van a nyitórendezvény.
– Szó lesz ezeken a rendezvényeken arról is, hogy milyen változások, milyen fejlődés zajlott le ebben a 250 évben? Nagyon messzire jutott ma már a cirkuszművészet, az egykori lovak körbevezetésétől.
– Készítünk egy 250 méteres kiállítást. Azt mondtuk, hogy csinálunk egy olyan utat, amelyen minden egyes évet egy 1 m2-es felület fog jelezni. És ezeket az éveket fel fogjuk rajzoltatni, fel fogjuk festetni. Minden tizedik ilyen kocka egy monitor lesz, és azon a monitoron valamilyen filmbetét megy majd arról az évről, arról az évtizedről, amelyhez kapcsolódik. Aki eljön erre a kiállításra, az jól végigkövetheti, hogy ez a művészeti ág hová fejlődött a 250 éve alatt. Szóval 250 lépésben végigmegyünk majd a cirkuszművészet fejlődésén.
– Ez kimondottan a hazai művészet bemutatása lesz, vagy kitekintenek nemzetközi szintre is?
– Ha már ilyen lehetőségünk van, hogy egy európai rendezvénysorozat Budapesten nyílik meg, akkor felelősségünk, hogy a teljes európai cirkuszművészetet feldolgozzuk. Annál is inkább, mert már most ajánlatot kaptam arra, hogy ezt a 250 méteres kiállítást az Európa Parlamentben is bemutatják majd. Nyilván hangsúlyosan jelenítjük meg a magyar művészeket, a magyar lépéseket, de akkor tudunk figyelmet koncentrálni erre, ha bemutatjuk vele a többi ország művészetét is. Szóval ez egy európai kiállítás lesz.
– Mekkora csapat dolgozik ezen a kiállításon?
– A kiállításon egy 10-12 fős csapat dolgozik. Spanyol és német cirkusztörténészeket is felkértem, akik adatokat szolgáltatnak számunkra, de az egész fesztivál egy közel 30 fős csapat előkészítése és irányítása alatt folyik, működik.
– A kiállítás az egyik eleme lesz a programoknak. Milyen más különlegességekkel készülnek jövőre?
– A nyitórendezvényen szeretnék feleleveníteni a 250 évvel ezelőtti eseményt. Tehát fölkértem egy neves magyar cirkuszművészt, a Richter-család nagyobbik fiát – aki Arany Bohóc-díjas artista művész – hogy hozza el az ő huszonnégy lovát. Velük játsszuk el, elevenítjük fel, vajon hogyan zajlott ez 250 évvel ezelőtt. Tehát egy történelmi visszatekintés lesz ez. Az egyhetes fesztivál idején egyébként lesz könyvbemutató, láthatunk majd dokumentumfilmet, mindezt igazi fesztivál hangulatban. A fesztivál arról szól, hogy a világ legjobb művészei idejönnek, és versenyeznek. Bemutatják a legújabb trükkjeiket, és egy nagyon komoly, neves zsűri dönti el, ki kaphat arany- ezüst, illetve bronzdíjat.
– Ön nemrég zsűritagként vett részt a közép-ázsiai cirkuszfesztiválon Kazahsztán fővárosában. Milyen tapasztalatokkal tért onnan haza?
– Részint Asztanára most nagyon odafigyel a világ, hiszen ott zajlik a világkiállítás, az expo. A közép-ázsiai régió mintegy 14 országának a nagyon neves cirkuszigazgatója figyelte a mi működésünket. Alkalmam volt egy héten keresztül sokat tárgyalni velük, sok konferenciabeszélgetésen vettem részt. Láttam, hogy ezek az országok egyrészt nagyon komoly cirkuszművészettel bírnak, még a posztszovjet illetve a szovjet időkből hozták azt a fajta iskolát, amit a Szovjetunió cirkuszművészete fölépített. Tehát komoly hagyományok vannak, viszont ezek az országok nagyon keresik a kapcsolódást, a kapcsolatot Európával. Magyarországot Európa kapujának tekintik. Tehát hogyha fellépési lehetőséget, belépési lehetőséget kapnak Európába, hozzánk Budapestre, akkor ez jó esély arra, hogy megmutassák magukat az ideérkező spanyol, holland, német menedzsereknek. Nagyon sok közép-ázsiai ország talán még a régi hagyományainkra, talán a gyökereinkre, az együttműködésünkre hagyatkozva úgy tekint ránk, mint egy nagyon jó partnerre, akin keresztül aztán Európába gyökeret lehet verni, és kapcsolódási pontokat lehet találni.
– A cirkuszművészeten keresztül akár komoly gazdasági kapcsolatok is létrejöhetnek?
– A művészet az a gazdaságnak és a politikának – csúnyán azt szoktam mondani – az utcaseprője. Mindig úgy képzelem el, hogy az avart, meg a port, ami az úton van, azt a művészet elsöpri. És olyan szituációkat tud teremteni, amelynek kapcsán egymásra találunk, egymást elkezdjük tisztelni. Egymás kultúrájában meglátjuk a szépet, és onnantól kezdve azt gondoljuk, hogy ezekkel az emberekkel nekünk van közös tennivalónk. Elkezdünk abban gondolkodni, hogy tudunk-e a gazdaság területén is együtt gondolkodni, tudunk-e üzletelni együtt. Tehát mindig egy „előzsírzója”, előkészítője tud lenni a művészet a későbbi társadalmi, politikai, vagy gazdasági kapcsolatoknak.
– Akkor talán ezért is fontos, hogy a cirkuszművészet fejlődjön és erősödjön a jövőben is, aminek az egyik eleme lehet a szarvasi bohóc tábor is. Mi minden zajlik ebben a táborban, illetve miért fontos ez a kezdeményezés?
– A cirkuszművészeten belül sok dolgunk van a bohóckérdéssel. Az elmúlt évtizedek során nagyon sok negatív gondolat ragadt a bohócmesterséghez. Ha én, mint a színházból jövő, színházi gyökerekkel bíró vezető ember a bohócmesterségre gondolok, akkor az egyik legmívesebb, az egyik legmélyebb tartalmi gyökerekkel bíró, nagyon komoly előtanulmányokat, és elemzést igénylő előadóművészeti ágra gondolok. Valamiért a politika, a közhely „elhasználta” a bohócot, a bohócmesterséget. Talán azért, mert félt tőle. Talán azért mert nem bírta a kritikát. Áttolta a bohócot, gondoljunk csak bele, a verbalitásunkban ott van a ne bohóckodj, a mit bohóckodsz. Komolytalanító jelző. A horrorfilmek is elkezdték lejáratni ezt a fajta karaktert. Holott egy nagyon esendő, nagyon őszinte, a társadalom eseményeire mindig reagáló, nekünk nagyon jó tükröt mutatni képes karakterről van szó. Nagy komolysággal kell nekünk ezzel foglalkozni. Vannak olyan emberek, akik imádják a bohócot, azért mennek el cirkuszba. Szívesen néznek egy képet, szívesen olvasnak olyan verseket, hallgatnak olyan zenéket, amely bohócról szól. És van, aki valóban a bohócságban a komolytalanságot, a tartalmatlanságot, az értéktelenséget látja. Na, ezeket az embereket nekünk helyükre kell tenni. Tehát elkezdtünk mélyen és tudományosan foglalkozni a bohócmesterséggel, ezért külföldről olyan nagyon neves bohócszakembereket kerestünk meg, egy izraeli iskolát, egy ukrán iskolát, egy amerikai művészt, akiket idecsábítottunk most Magyarországra. És ha Magyarország, hát akkor hova hoznám, ha nem Békés megyébe. Ha lehetőségem van egy nemzetközi rendezvényt Magyarországra szervezni, akkor mindig először Békés megye jut eszembe: a Szarvasi Vízi Színház környezete, Békéscsaba vagy Gyula. Most a Szarvasi Vízi Színház környezetébe hozzuk ezt a tábort. És az volna a célunk, hogy a világ figyelme, azoknak az embereknek a figyelme, akik ezzel a mesterséggel nagyon komolyan foglalkoznak, kezdjen el Magyarországgal foglalkozni. Az ő fejükben lévő térképre Szarvas városát, Békés megye területét kezdjék el beikszelni, és hátha egy évente visszatérő fesztiválszerű programot tudunk itt megalapozni idén nyáron.
– A bohócgálán pedig az ott megszerzett tapasztalatokat, tudást mutatják be. Mi zajlik ezen a programon, és miért fontos ez?
– Az, aki a bohócmesterséggel valamilyen módon kapcsolódásba kerül, vagy mert színész és a humor oldaláról indította el az ő pályáját, vagy mert egy olyan zenész, vagy entertainer, aki a szakmájában használja ezeket az elemeket. Vagy olyan fiatal, aki most érettségizett és kirobbanó előadó-művészeti készsége van, és szeretné kipróbálni, hogy ezt a szakmát tudná-e jól megtanulni. Ezeknek az embereknek szeptembertől indítunk egy új osztályt. Ahogy a Színművészeti Egyetemen van zenés osztály, prózai osztály, úgy mi most az artistaképző iskolában, az artistaképző intézetben elindítjuk a bohócosztályt. És ennek a bohócosztálynak a felkészítő tábora ez. Egy olyan egyhetes kurzus, ahova bárki eljöhet, és kipróbálhatja magát. Megnézheti, hogy ez milyen komolyságú dolog. Hogy mennyire mélyek azok a karakterformálási elemek, amelyeket őneki meg kell ahhoz tanulnia, hogy ebben a szakmában aztán boldogulni tudjon. Tehát itt lesz egy 10-12 fős csapat, akik tanulni akarnak, egy 10-12 fős külföldi csapat, akik tanítanak, és együtt dolgoznak velük, és aztán egy hatalmas gálán összegezzük az ott fölgyülemlett tudást, és a közönségnek átadjuk egy csomagban. Pantomim, zene és határtalan nevetés.
-400x225.webp)
