A kígyászölyv Magyarországon fokozottan védett madár. Nagy elterjedésű faj, de hazánkban csak nagyon kis számban költ, főként a középhegységekben. A tojó a nagyobb, testtömege akár a két kilogrammot, szárnyfesztávolsága pedig a 180 cm-t is meghaladhatja. Méretéhez képest kicsi fészket épít, általában tölgyre, vagy fenyőre alacsony magasságban. Az esetek döntő többségében mindössze egyetlen tojást rak. Évente egyszer költ, de ha az meghiúsul, akkor sarjúköltésbe kezdhet.
Az alföldi tájakon leggyakrabban az őszi madárvonuláskor találkozhatunk kígyászölyvekkel, de időnként nyáron is akadnak kóborló példányok. Egy ilyen fiatal, kóborló példány jelent meg a napokban Dévaványán is. Két alkalommal is sikerült megfigyelni, miközben a Túzokvédelmi Mintaterület kerítésén üldögélt.
A kígyászölyv fő zsákmányállatai a hüllők, különböző sikló- és kígyófajok, de megeszi a gyíkokat és a békákat is. Gyakran megjelenik a lekaszált területeken, könnyebb zsákmányt remélve. Amikor egy siklót meglát, akkor először körbeugrálja, körbetáncolja, és csak utána kapja el. A kisebb kígyókat a levegőben is megeszi, a nagyobbakat egy fa csúcsán fogyasztja el. Emlékezetes látvány, amikor egy hím úgy repül, hogy a csőréből még kilóg a sikló farka, úgy viszi a fiókáinak.
A kígyászölyv a telet a Szaharában tölti. Áprilisban, amikor visszatér azonnal revírfoglalásba kezd.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
