Nyár derekán – főként, amikor az átlagosnál melegebb az idő -, a madárvilág általában kevesebb látnivalót kínál. Ezt ellensúlyozzák a nyári kaszálásokon megjelenő, táplálékot kereső ragadozó madarak. A megnyílt gyepfelületek vonzóak a könnyű zsákmányban reménykedő madarak számára. Köztük néha ritkább fajok is megjelennek. Az elmúlt napokban két ilyen fajt – békászó sast és kígyászölyvet -, is sikerült megfigyelni a Kis-Sárréten.
Az 1990-es évek végén és az ezredforduló utáni években rendszeresen átnyaralt a térségben egy-két kígyászölyv. Az utóbbi másfél évtizedben viszont csak alkalmi vendég volt errefelé. Éppen ezért örvendetes, hogy július első napjaiban két példány is felbukkant, s azóta is itt tartózkodnak. A halastavak környékén bőséges felhozatalt találnak vízisiklókból. Külön érdekesség, hogy nemcsak ugyanazokon a területeken táplálkoznak, ahol az évtizedekkel korábban megfigyelt példányok, hanem gyakran ugyanazokat a fákat is használják pihenőhelyül.
A békászó sas vonulási időben kisszámú, de rendszeres átvonuló a Kis-Sárréten. Átnyaraló példányai viszont annál ritkábban kerülnek szem elé. Július eleje óta egy-egy példányt rendszeresen megfigyeltek a halastavak környéki kaszálókon. Feltehetően ugyanaz a madár bukkan fel minden alkalommal. Hazánkban a békászó sas fő tápláléka a mezei pocok, melyből az átlagosnál most kevesebb mutatkozik a Kis-Sárréten, de egyéb zsákmányállatok (kisebb testű hüllők, kétéltűek, madárfiókák, alkalmanként nagyobb testű rovarok) is az étlapjára kerülhetnek.
Mindkét faj hazai állománya mindössze 40-50 párra tehető és évente általában egy fiókát nevelnek fel. Állományuk helyenként az élőhelyek zsugorodása miatt is nehezen tud stabilizálódni.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
