A hamvas rétihéja hosszú évekig csak alkalmi fészkelőként volt jelen a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén. Az utóbbi időben azonban minden évben költ legalább egy, néha két pár is. A fokozottan védett hamvas rétihéja hazai költőállománya mindössze 60 pár körül mozog.
Az idén - a 2017-es esztendőhöz hasonlóan -, ismét két pár rakott fészket. Az egyik a klasszikus élőhelyen, ahol már több éve megfigyelik: a Mezőgyán környéki pusztafoltokon. A másik költőpár egy új helyen, a Vésztő-Mágor közelében lévő Földház-zugban bukkant fel.
Mezőgyán mellett a szokásos élőhelyet (amely megegyezik a túzokok élőhelyével), azaz a szikes puszta mélyebben fekvő, zsombékos, sásos, ritkás bokrokkal tarkított részét választották. A Földház-zugban azonban a hamvas rétihéják által ritkábban használt biotópban (élőhelyen), egy öthektáros, kissé kiritkult nádas szélén költenek. Ilyen helyeken általában a barna rétihéják szoktak fészkelni.
A mezőgyáni élőhellyel határos, romániai Szalontai-pusztákon minden évben jelentősebb számban költenek hamvas rétihéják. Az ottani laza kolóniában 4-6 pár fészkelése is előfordul, valószínűleg ennek az állománynak a „kisugárzása” a mezőgyáni megjelenés is.
A hamvas rétihéják általában áprilistól szeptemberig tartózkodnak nálunk. Fészküket a földre rakják, fészekaljuk általában 3-6 tojásból áll. Jelenleg a fiókanevelés időszaka zajlik. Faji érdekességük, hogy a hím a zsákmányát nem viszi be a fészekhez, hanem attól távolabb, a levegőben adja át a tojónak, aki megeteti azt a fiókákkal. A zsákmányállatok általában földön fészkelő énekesmadarak fiókáiból, kisemlősökből (egér, pocok) illetve gyíkokból kerülnek ki.
Mivel hazánkban a faj klasszikus élőhelyei jelentős mértékben csökkentek, ezért sokszor őszi gabonában illetve lucernában kénytelen költeni, ez azonban az aratás időszakában gyakran a költés megsemmisülésével jár. Éppen ezért nagyon fontos az ilyen veszélyes helyeken lévő fészkek felderítése és kisebb védőzónával történő védelme.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
