A konferencia kísérőeseményeként egy fotókiállítás is nyílt, amely a barlangok világát, valamint az ásványok és fosszíliák különleges formáit mutatja be.
A konferencia egyik meghívott előadója Posmosanu Erika geológus, a Körösvidéki Múzeum restaurátora volt, aki 25 éven át dolgozott a nagyváradi intézményben muzeológusként. Korábban a múzeum őslénytani, főként dinoszauruszcsontokból álló gyűjteményével foglalkozott, majd később az őslénytani laboratórium restaurátoraként folytatta munkáját.
A szakember két előadással is készült. Az első a Bihar hegység kiépített barlangjait mutatta be, melyekből ma hat villamosított barlang látogatható. Az elsők között a Mézgedi- és a Zécsi-barlangot alakították ki, még Czárán Gyula magyar geológus kezdeményezésére, amelyek később elektromos világítást is kaptak.
Második előadásában a bihari barlangi medvék gazdag leletanyagáról beszélt, külön kiemelve az Igric- és az Oncsásza-barlangot, amelyeket már a 19. század végén tanulmányoztak a magyar kutatók, és amelyek jelentős mennyiségű ősmaradványt őriztek meg. A geológus személyes kötődéséről is mesélt:
– Ez a szenvedély édesapámtól ered. Barlangász volt, rengeteget járt a nyugati szigethegységbe önkéntesként, és a turistautak jelölésében is segített. Gyerekkoromban gyakran vitt magával barlangokba. A nagynéném szintén geológus volt, ő vitte be a Körösvidéki Múzeumba azokat a dinoszauruszcsontokat, amelyeket 1978-ban bauxitbányászok találtak. Akkor még gyerek voltam, de attól kezdve minden nyáron önkénteskedtem – mondta. Hozzátette: Jócsák Tibor őslénykutatóval dolgozott együtt, tőle tanult a legtöbbet és innen már „nem volt visszaút”.
A Munkácsy Mihály Múzeum és a Körösvidéki Múzeum együttműködése hozzájárult ahhoz, hogy a barlangok, ásványok és ősmaradványok világa minél szélesebb közönséghez jusson el.
Galéria
