A kékfestés egy több évszázados textilfestési technika, melynek elődje, a kelmefestés és a textilnyomás már a 16. századtól léteztek. A kék szín elérésére a festőcsüllenget használták, mely Európában őshonos festőnövény volt. Az 1600-as években Indiából hozták be Európába az indigó nevű növényt, melynek festőanyaga színtartóbb, töményebb, jobb minőségű volt, így használata gyorsan elterjedt a posztó- és vászonfestésben –derült ki a szombat délutáni megnyitón. A kékfestés az UNESCO szellemi és kulturális örökségeinek listájára is felkerült több évvel ezelőtt, mint évszázados kézműves mesterség.
A Kékfestő imádata című tárlatot Dolányi Anna iparművész nyitotta meg, aki szakmai szemmel értelmezte Tallódi Mirella Edit "kék összeállítását". A Tulipános Kézműves Alapítvány alapítója elmondta, a kékfestést egészen kicsi kora óta szereti.
– A dédnagymamám nagyon ügyes kézimunkákat készített. Rengeteg kékfestő köténye volt, amelyeket vásárokban szerzett. Ő tanított meg engem varrni, babaruhákat készítettünk, illetve az első pörgős szoknyámat is ő alkotta. Így ragadott meg ez a mesterség, ami mindig fel-feltűnt az életemben – fogalmazott.
Hozzátette, hogy rövid pedagóguspályája során a kreativitás, a textilekkel való munkálkodás mindig fontos szerepet játszott, jelenleg viseletkészítéssel foglalkozik. Célja, hogy minél többekkel megismertesse a kékfestést mint mesterséget, hogy egyre nagyobb teret nyerjen a köztudtaban.
A Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke a szervezet további programjaira hívta fel a figyelmet, és kitért a XIX. Kárpát-medencei Népi Textilfesztiválra. Pál Miklósné elmondta stábunknak, hogy jelenleg 230 egyéni alkotó és alkotócsoport pályázott, illetve a várható pályamunkák száma 1500 lesz.
– Nagyon boldog vagyok, mert a konferencia résztvevőinek száma közel négyszáz. Magyarország minden területéről, másrészt határon túlról is érkeznek hozzánk – emelte ki az elnök.
A Kékfestő imádata című kiállítást január 26-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
