A tábor a Békés Megyei Népművészeti Egyesület szervezésében zajlik már évtizedek óta, népszerűségét pedig még a koronavírus-járvány sem tudta csorbítani. Az egyesület elnöke úgy fogalmazott: mint minden családnak, ennek is van egy hagyatéka, melyet kötelességük őrizni és továbbadni.
– Mi arra törekszünk, hogy azt az örökséget, amelyet itt a Kárpát-medencében a magyarok és a nemzetiségek ránkhagytak a kézműves kultúrában, azt megpróbáljuk megtanulni, megpróbáljuk továbbadni a következő generációnak, úgymond hozományként, mert azt gondolom, hogy minden népnek ezt kell tennie. Amikor meghallunk egy népdalt, vagy meglátunk egy szép hímzést, akkor valahol valami megszólal a lelkünkben, hogy ez mi vagyunk – emelte ki Pál Miklósné.
Idén 39 csoport működik, ami öt hét alatt összesen 540 jelentkezőt jelent az ország minden tájáról és határon túlról is. A résztvevők közül a legfiatalabb mindössze 4 esztendős, míg a legidősebb már 80 év fölötti.
Fotó: Matuz Melani /behir.hu
A kosárfonó csoport évek óta osztatlan sikerrel, minden évben 10 fő feletti létszámmal működik, ez a sorozat idén sem tört meg, most tizenegyen jelentkeztek. A szakoktató kiemelte: örömmel tapasztalja, hogy mindig vannak érdeklődők a népművészeti szakág iránt.
– Készül gazdasági jellegű, hagyományos paraszti kosártól kezdve a békési kosárfonó hagyomány míves termékeiig, fali papucstól a gazdasági kosárig a kosárfonás számost terméke. Gyakorlatilag olyan, mint egy szimultán sakkjátszma, mert szinte mindenki mást fon a csoportban, de nekem ez teszi izgalmassá, illetve sokszínűvé mások számára is, mert egymástól tudnak tanulni – fejtette ki a csoportot oktató Kovács Zoltán kosárfonó népi iparművész.
A Budapestről érkezett Kerekes Mária már korábban is részt vett kosárfonó kurzuson, idén pedig úgy döntött Békéscsaba kötődése végett is ellátogat a táborba.
– Szerettem volna egy kicsit megérezni az itteni, Békés megyei hangulatot, amit ez a tábor nagyon jól visszaadott. Úgy látom, hogy nagyon közvetlenek az emberek, hogy a fiatalok, az idősebbek és az idősek is együtt vannak és a generációk szuperül találkoznak ebben a közegben – fogalmazott.
Az idei év egyik kiemelt különlegessége a kékfestés, mely során egy "pap" nevű anyaggal nyomnak mintákat pamutra, vászonra, vagy selyemre és egy hét száradást követően kékre festik a textileket, majd kioldva a "papot" a végeredmény egy fehér díszes mintával borított darab lesz.
Fotó: Matuz Melani /behir.hu
Ruzicska-Panák Annamária, A Népművészet Ifjú Mestere díjas szakoktató elmondta, hogy várakozáson felüli érdeklődés mutatkozott a foglalkozás iránt, ami bizakodásra ad okot a következő táborokat illetően.
– A harmadik napra már annyira szárnyal a kreativitásuk és teljesen sajátos módon használják az egyes mintákat, keverik a motívumokat, úgy látom, hogy itt nagyon kibontakoznak. Élvezik a résztvevők, hogy ezekkel az ősi motívumokkal modern ruhákat tudnak alkotni – számolt be a szakoktató.
A kékfestő csoport egyik tagja Hollandiából érkezett, de szegedi születésű és örömmel vett részt az idei táboron.
– Nagyon jó művészek és mesterek tanítanak minket és ez egy ízelítő, ami azért jó, mert az embernek kinyitja a szemét, kinyitja a világot, hogy hogyan is nézze ezeket a textileket, meg a kézművességet magát – fogalmazott Bérencné Tóth Márta.
A tábor minden héten más szakágakkal készül, a következő héten többek között a kovácsmesterség rejtelmeibe nyerhetnek betekintést az érdeklődők.
Galéria
