Idén 39 csoport működik a táborban, ami öt hét alatt több mint félezer jelentkezőt jelent az ország minden tájáról és a határon túlról is. Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke úgy fogalmazott, hogy mint minden családnak, úgy a népművészetnek is van egy hagyatéka, melyet kötelességük őrizni és továbbadni.
– Hogy miről szól a tábor? Igazából a népi kézműves tudás átadásról. Nekem meggyőződésem, és az elmúlt negyven év tapasztalata is azt erősíti meg, hogy szinte minden embernek meg kellene tanulnia a kézművességet, nem kell kosárfonónak lenni később, vagy éppen hímzőnek, de fontos lenne, hogy megismerje a tárgyi anyanyelvünket – tette hozzá.
Az Alkotóház udvara kopácsolástól hangos volt, hiszen újdonságként a kovácsmesterséggel is megismerkedhettek az érdeklődők. A mesterség elsajátításához rengeteg gyakorlásra, térlátásra és kézügyességre van szükség. A táborozók az alapokat sajátították el, hiszen sokan most fogtak először üllőt és kalapácsot a kezükbe.
– Amíg készül a vas, az egy felpörgetett, izgalmas állapot, aztán amikor elkészül és sikerül, akkor az egy iszonyatos megnyugvás. Most nekem ez újdonság, hogy egyszerre ennyi fiatallal foglalkozom és próbálok nekik segíteni, ebből én is rengeteget tanulok, izgalmas kihívás – fogalmazott Benkő Attila díszműkovács.
A kosárfonás a fa megmunkálásának egyik legősibb szerkezeti formája. Története a legrégibb időkig nyúlik vissza és valamilyen formában szinte minden népnél jelen van. Az első héten az egészen kezdők ismerhették meg a mesterség alapjait, a második héten pedig már egy elmélyültebb műhelymunka folyik, ahol komolyabb és nagyobb kosarakat fonnak a résztvevők.
– Kétféle vesszővel dolgozunk, a hagyományos hántolt vesszővel és van hántolatlan, nevezzük ezt héjas vesszőnek is, ami a természethez sokkal közelebb álló anyag. Ezt a kettőt kombináljuk is, illetve engedélyezek a tanulóknak annyi egyedi kreativitást, hogy a mintázás lehetőségeit, a formavilághoz egy kicsit alkalmazkodva dönthetik el – mondta Kovács Zoltán kosárfonó, népi iparművész.
A szíjgyártó-nyerges szakma a lovaglófelszerelések, idomító felszerelések, hámok, nyergek készítésével foglalkozik. A táborban ennek a szakmának a rejtelmeibe is betekintést nyertek a tanulók. Tóth-Musicz Mercédesz a szíjgyártó tanfolyam egyik hallgatója elmondta, hogy egy nagyon komplex szakmáról van szó.
– Szükség van apró, összehangolt mozgásokra is egy varrásnál, vagy egy kiszabásnál, viszont szükséges hozzá fizikai erő is, hiszen a táblabőr mozgatása nagyon nagy fizikai erőt igényel. Nemcsak nyerget, hanem az összes komponenst mi magunk szabjuk ki táblabőrből, így áll össze a komplexitása a szakmának – fűzte hozzá a hallgató.
A következő turnusban a jelentkezők többek között a bútorfestészettel és a fafaragással is megismerkedhetnek közelebbről. A Nyári Népművészeti Tábor egészen augusztus első napjáig fogadja és várja az érdeklődőket.
Galéria
