UNESCO-listára kerülhet a békési kosárfonás hagyománya

10:37 | Osgyán Ágnes

Megszámlálhatatlan értéket hagytak ránk elődeink az élet szellemi és fizikai területeiről egyaránt. A sok közül egy a békési kosárfonás, melynek ügyét a Békés Megyei Népművészeti Egyesület karolta fel.

A kosárfonást hivatásszerűen nagyon kevesen művelik már, ugyanakkor egyre nagyobb figyelem irányul a divat világában is a klasszikus mesterségekre, mintákra. A békési kosárfonást a Békés Megyei Népművészeti Egyesület nemrégiben terjesztette fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségeinek magyarországi listájára.

– A 18–19. században, a Körösök szabályozását követően sokan maradtak munka nélkül a térségben. A korabeli helyi vezetők ezért olyan megélhetési lehetőséget kerestek, amely hosszú távon biztosíthat munkát a lakosságnak. Az ártéri területek kiválóan alkalmasnak bizonyultak a vesszőtermesztésre, így már csak olyan mesterekre volt szükség, akik át tudták adni a kosárfonás tudását – idézte fel a kezdeteket Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.

– Bár a kézműves mesterség az idők során bizonyos mértékben átalakult, a kosárfonás iránti igény mindvégig megmaradt. Ha ma ellátogatunk a békési vagy a békéscsabai piacra, még mindig találkozhatunk a mesterség képviselőivel. Ez az örökség ma is része a mindennapoknak, akár egy hétvégi bevásárlás során is – fogalmazott.

Pál Miklósné kiemelte: rendszeresen szerveznek olyan kurzusokat, ahol a tanulás mellett hosszú távon is eszközöket adnak a mesterségek iránt érdeklődőknek, így őrizve meg egyúttal a magyar, azon belül is a Békés megyei szellemi értékeket.

2025-ben Kocsor Imréné békési kosárfonó is a Békés vármegyei közgyűlés elnöki elismerésében részesült, akkor a Békéscsabai Médiacentrum kisfilmet készített a Gránátalma-díjas népi iparművésszel.

– Békésen szinte minden családban foglalkoztak kosárfonással valamilyen formában. Volt, aki üvegfonással, mások a zöldkosarak készítésével foglalkoztak, hiszen a mesterségnek több ága is létezett. Megkülönböztették a zöldvesszős és a barna vesszővel dolgozó mestereket. A főzött barna vessző feldolgozása önmagában is külön szaktudást igényelt: a vesszőt megfőzték, termesztették, osztályozták, majd válogatták, hántolták, szárították és kötegekbe rendezték, mielőtt raktárba került volna – mondta Kocsor Imréné kosárfonó, népi iparművész.

További programok »

Friss hírek

FEL