Úgy kell a locsolóvers, mint az eső a földeknek. Kiveszőfélben lévő néphagyományaink tovább örökítése közös érdekünk, hiszen a velünk élő népművészet nem múzeumi kiállításokban, vagy különféle műtárgyakban mérhető, hanem az azt ismerő és tovább adni tudó emberekben.
– Az én gyermekkoromban a húsvéti hagyományok egészen más képet mutattak, színesebb világot tártak elénk, mint manapság. Később, családanyaként én is igyekeztem a sajátjaimat, de még az unokáimat is a hagyományok tiszteletére és szeretetére nevelni. Tojást festettünk és locsolkodtunk, na mikor előkerült a vödör víz a kertes ház udvarán, volt sikítás, futkorászás. Ekkor vettem észre, hogy az egész szomszédság az ablakokban lóg. Valahogy a lelkünk igényli ezeket a szép dolgokat és sokkal nagyobb rá az igény, mint azt a változó világunkban gondolnánk – emelte ki Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.
A népi hagyományok öröme (Fotó: Fajó Attila/behir.hu)
A „Mondj egy verset, és öntözz meg minket!" locsolóvers-mondó találkozó szintén a nép hagyományok tovább örökítését és kedves régi szokás áthagyományozását célozza meg. A programok megvalósításában az Erzsébethelyi Általános Iskola, a Mackó-Kuckó Óvoda, a Békéscsabai Tündérkert Óvoda és tagintézményei, valamint a Jaminai Közösségi Ház vettek részt.
A találkozón 6–8 éves gyermekek mutatták be a magyar népi kultúra részét képező, hagyományos locsolóverseket. A Békéscsabai Tündérkert Óvoda óvodapedagógusa, Ungvári Istvánné úgy fogalmazott: a gyermekek örömmel készültek a megmérettetésre és már január óta várták, hogy autentikus népi viseletbe öltözve számot adhassanak tudásukról, szakértő zsűri előtt, a közönség nagy örömére.
Galéria
