A kékfestő eljárás. A kékfestés alapvetően az ún. gátlónyomás technológiáján alapul. Ez azt jelenti, hogy a szövetre a mintának megfelelően egy gátlószert nyomnak, amely az ezután felvitt színezéket elszigeteli a szövettől, az csak a gátlószerrel nem fedett részeket fogja be.
A kékfestés folyamata a fehér vászon mosásával, kifőzésével kezdődik, amire azért van szükség, hogy az anyagból minden mellékanyag eltávozzon, a szárítást vasalás követi. A kékfestés Indiából került át kontinensünkre. A mesterség gyakorlásával saját mintavilágok alakultak ki. Az 1900-as évek elején több száz kékfestő műhely volt az országban, ám azóta az emberek nem keresnek varrnivaló vásznat, inkább készen vásárolnak ágyneműt, abroszt, lányka ruhát, kötényt, így a mesterség tere alaposan összezsugorodott.
A kékfestés technikája ugyanaz maradt. A mintafákat a mesterek maguk faragták, indiai motívumok helyett tulipánt, pávát, csodaszarvast kanyarítva rájuk. A kékfestő imádata című népművészeti viselet és tárgy összeállításnak tavaly januárban a Tégla Alkotóház előtere adott otthont. A mesterséget bemutató anyagot a Tulipános Kézműves Alapítvány alapítója hozta el Debrecenből Békéscsabára. Tallódi Mirella Edit nagymamájának köszönheti a kékfestés iránt érzett szeretetet.
Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke stábunknak elmondta, hogy intézményükben szeretnének kékfestő képzést indítani.
– Végigjártam azt a fellelhető nyolc kékfestőcsaládot, akik ma Magyarországon jelenleg tevékenykednek. Nagyon rangos technikáról van szó, be kell vallanom, szomorú voltam amiatt, hogy nem találtam gyakorlóhelyet. De most úgy tűnik, hogy lesz egy vállalkozó kékfestő, aki a tiszakécskei talán a legnagyobb hagyománnyal rendelkező kékfestő családnak a sarja. Nem mellékesen nálunk végzett el egy szakmát, és oktató lett belőle. Meghirdetjük ezt a képzést, és talán szeptembertől beindítjuk – fogalmazott az elnök.
Galéria
