Kovács Editnek, a Jókai színház művészének és egyben a Mindentudás Színházi Egyetemének a megálmodójának a köszöntője után Szalisznyó Lilla elmondta, az európai színházi kultúrában régi hagyomány és ma is élő gyakorlat, hogy epikus alkotásokból színpadi adaptáció készül. Magyarországon a műfaj színházi jelenléte a magyar nyelvű intézményes színjátszás kezdeteitől, a 18. század végétől folyamatosnak mondható, színházi használatra külföldi és magyar írók regényét egyaránt átdolgozták.
Kovács Edit – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Érdekességként megemlítette, hogy hazánkban számos külföldi regényt még a fordítások előtt színpadon mutattak be. Például a Victor Hugo 1931-ben kiadott A párizsi Notre-Dame-ját itthon már 1837-ben színe vitték, míg Szalkay Gergely fordításában csak 1858-ban lehetett magyarul olvasni.
– Jókai Mór az 1850-es évektől már egy jól bejáratott mintát követett, vállalkozását viszont egyedivé tette, hogy ő másokkal ellentétben a saját műveit alkalmazta színre – tette hozzá. – 1853 és 1894 között összesen tizenegy elbeszélésének és regényének írta meg a színpadi változatát. Ilyen formában teremtette újjá A varchonitákat, a Szép Mikhált, Az arany embert, a Fekete gyémántokat, A történetek egy ócska kastélyban című elbeszélést, A világlátott fiút, A gazdag szegényeket, A kőszívű ember fiait, a Tégy jót, a Melyiket a kilenc közül? című novellát és a Fekete vért.
Az is érdekes, hogy noha a 19. század vége felé már igazi írófejedelem volt, ellenben nem volt sikeres drámaíró – csak néhány színműve maradt hosszabb ideig repertoáron. Mit több, vannak olyan munkái is, amelyeket dramaturgiai gyengeségük miatt nem tűztek színpadra.
– A színházzal való kapcsolatát különösen izgalmassá teszi, hogy bizonyíthatóan részt vett az átdolgozások végleges színpadi szövegének kialakításában, beleszólt a szereposztásba, sőt a próbákra is eljárt és instruált. Továbbá darabjaival szerepet biztosított Laborfalvi Róza, azaz az első felesége számára – fogalmazott.
Galéria
Az irodalomtörténész előadásában bemutatta, hogy mi indokolhatta Jókai választásait, a hatalmas életműből miért éppen a felsorolt műveket örökíthette tovább, a színpadra alkalmazás során mit emelt ki, illetve mit módosított a regényekhez, novellákhoz képest, és alkotásainak mekkora sikere volt. Részletesebben Az arany ember dramatizált változatáról beszélt, mivel e mű 1884-es ősbemutatója kapcsán áll rendelkezésünkre a leggazdagabb forrásanyag.
