A Sík Ferenc Kamaraszínházban tartott rendezvényen a Mindentudás Színházi Egyetemének kezdeményezője és irányítója elmondta, hogy sajnálatos módon az előadássorozat 11. évada is kissé hiányos lett: korábban a koronavírus-járvány, ezúttal pedig az energiaválság okozta bezárás miatt. Kovács Edit színművész kiemelte, eleinte féltek attól, hogy mennyire lesz fogadókészség a város lakóiban a kicsit nehezebben befogadható, komolyabb témájú előadásokra.
– Nagyon büszke vagyok a békéscsabaiakra, hiszen ezek az alkalmak nagyon nehéz előadások, itt oda kell figyelni. Kialakult egy törzsközönségünk, ők minden előadáson itt vannak, nagy öröm számomra, hogy nekik is egy élményt tudtunk nyújtani. Reméljük, hogy ez a következőkben is így lesz – fogalmazott.
Gyenge Zoltán filozófus a Mindentudás Színházi Egyeteme indulása óta gyakorlatilag minden évadban tartott előadást, így már sokadjára érkezett Békéscsabára. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánjaként is ismert professzor többek között a művészet létjogosultságáról, valamint a sematizmus újbóli térhódításáról beszélt a hallgatóságnak.
– Hogyha a művészettörténet nagy korszakait, illetve nagy töréseit vizsgáljuk – ilyen volt például a 20. század, nevezetesen a fasizmus "művészete", de ugyanígy mondhatnánk a szocialista realizmus "művészetét" is – akkor arról beszélhetünk, hogy a sematizmus hogyan jön vissza a világunkba és hogyan nyer egyre nagyobb teret, ami természetesen valahol aggasztó jelenség – részletezte.
Az előadó hozzátette, a címben említett, a gonosz banalitása kifejezést Hannah Arendt, német zsidó származású filozófusnak köszönhetjük, aki elméletében arra világított rá, hogy az igazi nagy gonosztevők valójában szürke emberek, akik sokkal többet tudnak ártani, mint az úgynevezett nagy bűnözők.
