– Mikszáth Kálmán végső művei később keletkeztek, mint Ady Endre fellépése az irodalomban. Kortársa tudott lenni Móricznak, de mégis az előbbi korhoz tartozik. Az előbbi korból azonban eleve kinőtt, azaz előrébb tartott, mint kortársai – idézett Hegedűs Géza Irodalmi arcképcsarnok című könyvéből Kovács Edit, a Békéscsabai Jókai Színház művésze és egyben a Mindentudás Színházi Egyeteme megálmodója köszöntőjében. Majd bemutatta a megjelenteknek Császtvay Tündét, az est vendégét.
Az irodalomtörténész elmondta, az 1849-es szabadságharc bukásától, az 1908-ig, a Nyugat megjelenéséig tartó bő fél évszázad szinte teljesen kiesett az irodalomtudományi kutatások vizsgálati fókuszából. Ezzel szemben akkoriban elképesztő nevek alkottak: Jókai Mór, Arany János, Mikszáth Kálmán, Vajda János.
– Ez az időszak, amikor az állam nem tekinti feladatának az irodalom, a kultúra, a tudomány szponzorálást – fűzte hozzá. – A korábbi mecénások, az arisztokrácia jó része 1849 után külföldre ment, vagy elvesztette a vagyonát. Ahhoz, hogy a nyugatos nemzedék nagy erővel feltudjon lépni, ahhoz ez az időszak szükséges volt. Mikszáth Kálmán is újult erővel jelent meg.
Kovács Edit – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Megemlítette, az első budapesti bevetése nem sikerült. Létezett egy úgynevezett Kávéforrás-kör (Rákosi József, Berczik Árpád, Toldy István), akiknek az apjuk a 1848-as szabadságharc komoly részt vevői voltak. Noha Mikszáth is apja révén nagyon komoly függetlenség párti nevelést kap, de a vidékről érkező palóc származású fiatalember a közelükbe sem férhetett. Mikszáth minimum kétszer kezdte meg a pályáját, ezért nagyon keményen dolgozott.
Visszalépve a fiatal Mikszáth-hoz, Balassagyarmaton ügyvédbojtár, közben feleségül akarja venni Mauks Ilonát, akit „csak akkor kaphat meg”, ha elvégzi a jogi egyetemet. Sosem tanult jól, és a jogi iskolát sem fejezi be, ellenben a publicisztikái már megjelennek a helyi, majd a fővárosi lapokban is – többek között a Borsszem Jankóban is. Életközeli stílussal ír, mint amikor a barátok beszélgetnek. Majdan leányszöktetéssel elveszi Ilonát, Budapestre költöznek, ahol nagy nyomorban élnek; az ara később visszaköltözik a szüleihez.
Budapesti tartózkodása alatt az újságírók közt erős ismeretségi körre tesz szert, mégis nincs állása éhezik. Egyszer az 1870-es években a barátai egy Kerepesi úti kukánál találnak rá, elképesztő állapotban volt (ő lehetett a 19. századi magyar Bukowski). Segítenek rajta, Szegedre költöztetik; az volt az utolsó mentsvár az éleében. A napfény városában viszont úgy fogadják, mint egy fővárosi szupersztárt.
Szegedi riportjai által országos hírű íróvá válik, róla szólnak a beszámolók, vele vannak tele az újságok. Idővel megjelenteti a kétrészes palóc sagát: A tót atyafiak és A jó palócok. (Ragyogó ötlet, hogy nem készólt harmadik rész.) Megismerkedik Jókaival, akit szakmai sorvezetőnek tart, ám a „palócos” stílusa egyáltalán nem hasonlít a mentora írásaihoz. Ismét Pestre költözik, és beindul a pályája.
Császtvay Tünde – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Aközben a nyugatosok Jókait jogtalanul visszasöprik a 19. századba, de ezt Mikszáth-tal nem lehetett megtenni, mert teljesen egy új hangon jelen meg: a politikai tárcáiban – kerülve a protokollt – kifigurázza a nagyságos urakat.
Az előadó a Noszty fiúról elmondta, a kor szokása szerint először hetilapokban közölték, de akkor még nem hasít akkorát, mint mikor a könyv formában megjelenik, és egy csapásra híres lesz. A könyv nyitóképe teljesen eltér az első, a lapokban megjelent verzétől. Míg a periodikában egy politikai jelentettel kezd, addig a kötetben a döglesztő Noszty Feri képpel nyit.
Hozzátette, Mikszáth a szerelmi szálat már nem úgy vezeti, mint a korábbi évszázadok mesélői. Végig nem lehet tudni, hogy egy álszerelemről vagy valódiról olvasunk. Vajon Feri valóban szerelemes a lányba? A 19. századi íróknál a szerelemábrázolás általában két ember összeborulásáról, az örökéletről szól. Miközben a 20. században, már Ady Léda verseiben is az állandó összefeszülésről, civakodásról ír.
Császtvay Tünde „utószavában” aláhúzta, a 19. századdal a nagy mesemondók eltűntek; az új kor elbeszélői és színi irodalom már a hétköznap életből meríti tárgyait. A konfliktusok nem mindig végződnek jól. Az elbeszélő irodalom a hírlapírói riport felé tart és ott találja meg a tökélyt. Míg a 19. század a pozitivizmus világában élt, úgy gondolták, a tudomány által megismerjük a világot; de manapság már relatív válaszokat kapunk, és a világ töredékét látjuk.
(Kérhetek valakitől egy Mikszáth könyvet?)
