Az előbbi évekhez hasonlóan, 2017-ben ismét gazdag repertoárral gyönyörködtette közönségét a békéscsabai református kórus a közelmúltban zajlott záróhangversenyén.
Ez alkalommal is törzs- és újként érkező hallgatósággal telt meg a gyülekezet hatalmas fáktól ölelt, ligetes hangulatú temploma. A gyönyörű, színes ablaküvegeken át a Nap ragyogta be a padsorokat. A meleg áldását ki legyezővel, ki melegtűrő képességével viselte el. Az arcokat a zenei varázslat várakozása és a napfény együtt színezte lággyá, békéssé. Szinte kivétel nélkül mindenki tudta, érezte, milyen hangulat fogja hatalmába keríteni az egy évben egyszer átélhető dallamok, hangszeres játékok kínálatában.
A hangverseny a jelzett időpontban, 18 órakor vette kezdetét, és a meglepetés sem maradt el. A Soli Deo Gloria (Istené a dicsőség) kezdetű művel a kórus szinte körbeölelte a közönségét. Hajtmann Ildikó, a kórus karnagya és szólóénekese törte meg a közönség izgatott duruzsolását, majd a karzatról, mintegy felelve lépett be egy kisebb énekcsoport. Ezt fokozva, a templom négy falánál felsorakozott kórustagok kánonba lettek egységgé, mindaddig, míg a közönségből mindenki egy nagy hangharangban érezhette magát. Erre a csodás, különleges hanghatásra épült a program további része is.
Dr. Tóth Jánosnak, a gyülekezet egyik presbiterének kellemes, szép orgánumán követhette a közönség a zeneszámok bekonferálását, amit rövid ismertetővel is kiegészített, az egyes énekek korszakaira, szerzőire tett utalásaival.
A műsor első részében Kodály, Briegel, Faure és egy francia karácsonyi ének csendült fel. Ezt szóló fellépések követték. Gillich Dóra, fiatal fuvolista a tehetségét Telemann C-dúr furulyaversenyének III. és IV. tételében csillogtatta meg. A fiatal kiválóság nagyszerű játékát kiérdemelt taps ismerte el.
Hajtmann Ildikó Stradella: Pieta Signora című dalával örvendeztette meg a hallgatóságát, a viharos köszönet nem maradt el.
Gulyás Berta fiatal zongorista tehetsége a gyönyörű Cisz-moll zongoraszonáta, ismertebb nevén Holdfény szonáta I. III. tételében zengte be a templom falait, ahogy az értékelő taps is.
Az elmélyült, érzékeny hangulatot egy kedves népmese oldotta. Majd ismét Hajtmann Ildikó gyönyörű, játékos, elbájoló hangja szólaltatta meg Bizet Carmen-jéből a Habanera dalát. A remek hajlítások mellett elismerést érdemel az énekesnő kiváló francia kiejtése.
A műsor második részében dr.Tóth János mediátor a reformáció 500. évfordulójára tért ki, amit ebben az évben ünnepelhetnek a protestánsok. Lutherra, Kálvinra emlékezve, a két forradalmár reformátor énekhez, zenéhez való viszonyáról beszélt. S mint kiderült, mindkettőjük esetében az ének, a zene a hit egyik legfontosabb eszköze az elmélyülés alappillére. Ennek kapcsán Draskóczy Osváth Viktor gyönyörű dalai töltötték be a templom falait, ahogy a szíveket az érzelem, a hála „hangjai”.
Hamvas Béla költeménye – ritka élmény a szerző tollából verset hallani –, Az Isten tenyerén ébredve, Békési-Palyusik Edit előadásában hangzott el.
A hangverseny zárásául Page: Béke trónol Isten szent hegyén és Karai népi dalát, az Ugrótáncot énekelte el a kórus. A vastapsra nem maradtak „adósok”, ráadással is kedveskedtek a jelenlévőknek.
A megilletődött és érzelemtől felfűtött közönség hálájának hangja keringett a falak között, a köszönet a szemekből, embertől emberig, a kórusig, az előadókig jutott, hogy szeretetükben, elismerésükben osztozzanak.
A köszönet nem ért véget a falak között, a templom előtt szóval, kézfogással, mosollyal, az öröm jeleivel folytatódott.
Zsidov Magdolna
Forrás: vitalap.hu
