Augusztus első hétvégéjén olyat valósított meg a Csabagyöngye Kulturális Központ elhivatott gárdája Forczek Győző igazgatóhelyettessel az élen, hogy torok és szem nem maradt szárazon. A már sikeres, Fabulya Attila nevével fémjelzett Ínyenc Esték programsorozatot kiszabadították a négy fal közül és kivitték egy, a szó szoros értelmében vett, kihasználatlan területre. Három éve keresték a megfelelő tervet és ötletet arra, hogy miként lehet hasznosítani az Omaszta Kúria udvarát, ahol közel 100 éves diófa mellett üde pázsit és nyugodt körülmények várják az odaérkezőket. Jelzem: véleményem szerint megtalálták!
Ínyenceket az udvarba! Holnap is! Holnapután is!
Volt szerencsém pénteken és szombaton is belehallgatni a vezetett kóstolások előadásába. Pénteken Fabulya Attila, a rendezvény szakmai koordinátora a pezsgők világába, szombaton Rák Gergő a tokaji borok parádésan sokszínű lankáira terelte az érdeklődőket. Elképesztő azt látni, hogy ezek a szakértők rajongva imádják a munkájukat, a borukat és úgy beszélnek azokról, mint szerelmes tinédzser a rózsaszínű ködfátyol mögött a kedveséről. Itt csalfa szónak helye nincs!
Holdból van a sajt
A sajt egy külön műfaj. A bor mellett pedig különösen! Hatalmasat emelhet az ízélményen, ha a megfelelő sajtot rágcsál az ember a kiválasztott bor mellé. A rendezvényen ebben is volt segítség, sajtmester készítette a finomságokkal megrakott szendvicseket és a tálakat, illetve válogatta a rágcsálnivalót a borok mellé.
Szombat este volt szerencsém Fabulya Attila ajánlásával meginni viceházmester formájában egy fröccsöt az egyik faház mögött, a személyzeti részen és ott csöppentem bele a következő kérdésbe, amely a pult mögül érkezett: – Attila, segíts légyszíves. Az olvasztott sajt mellé milyen bort ajánljak? Rövid gondolkodás után érkezett a válasz a sommelie-től: – A chardonnay-t mondanám!
Ücsörgés közben beszélgettünk, kortyolgattunk és megkaptam a választ a hétvége kérdésére, miközben néhány 19-20 éves fiatal ült le a faházak között található padhoz, asztalhoz. Kezükben két üveg bor, néhány üvegpohár. Rövid csend után Attila megszólal: – Sipi! Azt hiszem, én megérkeztem, nekem itt már nem kell több! Nézd meg! Fiatalok! Magyar bort isznak tisztán, nem kólával. Ez ennek a hétvégének a lényege, az edukáció – folytatta elcsukló hangon.
Kint közben a minimalista fényfűzérek alatt tovább szólt a zene, csendesen folyt a diskurzus. Rengetegen mosolyogtak, párok fogták egymás kezét meg-megszorítva a néhány felhőtlen percet töltve a meleg fények között. Nem kellett a fesztiválhangulat, nem kellett az embertömeg! Amire szükség volt, az a laza kikapcsolódás finom ételekkel, italokkal és kellemes zenével. Véleményem sokak véleményét tükrözi: kellett egy ilyen este, hétvége a belvárosba.
Megszervezték! Végre!
A péntek estéről készült fotók és a galéria ITT található. A rendezvény szombati napján készült képek ebben a galériában:
Galéria
