– Az általános iskolában Szák-Kocsis Pál tanár úrtól tanultam meg a pontos fogalmazást, a precizitást – meséli Huszár Endre. – Azt követően nem nagyon foglalkoztam az írással, maximum csak a házi feladatokat írtam meg. Amikor azonban a rendőrséghez kerültem, rengeteg beszámolót, jelentést kellett készítenem.
Elmondja, évtizedekkel később, 2004-ben a Rózsa Ferenc Gimnázium (ma Andrássy Gyula Gimnázium) jogelődjének, az Evangélikus Gimnáziumnak megalapításának 150. évfordulójára pályázatot írtak ki a volt gimiseknek, hogy küldjenek be egy iskolai történetet. Ő az Érettségi egy eszme árnyékában címmel adta be az írását.
Az elhíresült tabló – Forrás: Huszár Endre
– 1965 májusában, az érettségi előtt volt egy nagyon kellemetlen élményünk – folytatja. – A szokványos érettségi tablónk mellé készítettünk egy karikatúra tablót is, amelyeket az egyik Szent István király téri bolt kirakatába tettek ki. Az utóbbinak pusztán az volt a mottója, hogy „Inkább az unalom öljön meg, mint a munka”. Ez valójában egy ártatlan szállóige volt köztünk. Tudniillik, mi voltunk az első évfolyam, akik elsőtől kezdve, a gimnáziumi tárgyak mellett politechnikai oktatásban is részt vettünk.
Hozzáfűzi, politechnikai oktatás címén teljesen megalázó helyzetbe hozták a gimnazista gyerekeket. Előfordult, hogy lópatkoló műhelybe tették őket, miközben néhány belvárosi gyerek még macskát sem látott. Akárcsak a katonaságnál, ment a szivatás: műhelyseprés, csapágymosás gázolajos tepsiben, tűző napon festésre váró busz csiszolása dörzspapírral, esetenként a szakmunkás nézése. A lényeg, hogy mindig találtak nekik munkát, hogy ne unatkozzanak. (Ebből született a tábla mottója: Inkább az unalom öljön meg, mint a munka.) Miután ez így nem mehetett tovább, frissítettek a képleten: egy szakember járt be a Rózsába – így ők lettek az első virtuális tanulók, akik a táblán lerajzolva tanulták az autó- és motorszerelés szakmai ismereteit.
– Nem sokkal később, miután kitették a tablókat a kirakatba, hogyhogy nem, épp arra sétált Magyarország első számú napilapjának az egyik vidéki tudósítója – teszi hozzá. – Másanap A IV/G unatkozott című írásával leminősítette az osztályt. A legfinomabb jelző a szövegben a „kispolgári csökevények” volt. Féltünk, hogy bajba kerül az érettségink. Miközben semmi politikai üzenete nem volt részünkől. Próbáltuk volna megmagyarázni, de se a tanárokkal, se a szüleinkkel, se velünk nem állt senki szóba az akkori hatalom részéről. Ha legalább odajött volna hozzánk az az ember és megkérdi, hogy mire gondoltunk?
Érettségi találkozó a Fenyves Szállóban – Forrás: Huszár Endre
Végül is 28-an érettségiztek és 25-en szereztek diplomát. Valamennyien sikeres életpályát tudhatnak maguk mögött: feltalálók, tudósok, tábornokok, sikeres ügyvédek, mérnökök, informatikai szakemberek vagy éppen rendőrtisztek lettek. Mi több, az egyik tudós osztálytársuk a Cavinton feltaláló csoport tagja volt. (A behir.hu 2022. október 14-én számolt be az osztály 50+2 éves érettségi találkozójáról – S. T.)
– A rózsás novellámat követően ismerkedtem meg Frankó Attilával, a Békéscsabai Irodalmi Estek szervezőjével és megálmodójával – mondja. – Miután elolvasta, azt mondta, „Endre bácsi, jó tollad van, ajánlom, hogy folytasd az írást!” Majd megkért, hogy amennyiben még írok további 3-4 oldalas novellákat, akkor az irodalmi esten szívesen bemutatják. Általában a témáim: Békéscsaba újratelepítése, Trianon és az 1956 utóélete köré épül.
Az írásaim nyertese leinkább én vagyok, ugyanis a kutatásaim során a könyvtárban olyan történelmi adatokat fedeztem fel, mint például Hitlert 1936-ban béke Nobel-díjra akarták felterjeszteni stb. Nem tartom magam nagy írónak, tisztában vagyok vele, hogy egy nyugdíjas amatőr író vagyok, de az elért eredményeim alapján az országban az egyik legjobb.
Horváth Szabolcs és Huszár Endre egy korábbi Békéscsabai Irodalmi Estek etapján – Fotó: behir.hu
***
Íme, Huszár Endre legfrissebb írása, a
Kőbe vésett emlékek
A 20. század első felében Békéscsaba két üldözött népcsoport találkozási helye lett. A Csabára települő szlovákokat a Felvidékről üldözték el, a zsidó közösségek pedig már az ókortól folyamatos üldöztetésnek voltak kitéve. A Csabán élő őslakosok a mezőgazdasági termeléshez értettek, a zsidó származásúak pedig a kereskedelemben szereztek jártasságot. A képlet egyszerű volt, a csabai gazdák által termelt gabonából lett az árualap és a zsidó bankárok jóvoltából pedig a pénz. E kettőt kellett összekapcsolni, ez meg is történt a kiváló üzleti érzékkel rendelkező zsidó kereskedők jóvoltából, akik megszervezték a tennivalókat.
Ezzel a legjelentősebb üzleti sikereket, a gabonakereskedelemben és a malomiparban érték el, termékeikkel európai hírűvé tették városunkat. Külön ki kell emelni szerepvállalásukat a nyomdászat és a textilipar létrehozásában is. A csabai főutcán elegáns divat- és méteráru üzleteket létesítettek, nagy áruválasztékkal, mely sikeres kereskedések 1944. májusában nyitottak ki utoljára. Az 1944. március 19-i német megszállás után a Sztójay-kormány a zsidóellenes törvények alapján elrendelte vagyonuk elkobzását és üzleteik bezárását. Emiatt 226 kereskedés és 137 ipari vállalat fejezte be tevékenységét. Ezt követően a hírhedt gettó rendelet kiadása után Jánossy Gyula polgármester utasítására a vasútállomás melletti dohánybeváltó területén létrehozott gyűjtő táborba kényszerítették csabai zsidó honfitársainkat. 1944. június 26-án e szörnyű napon gördült ki a csabai vasútállomásról az auschwitzi haláltáborba induló vonat 2200 fővel. A férfiakat, mintegy 300 főt munkatáborba kényszerítettek, 1900 idős embert, anyákat, gyermekeiket június 29-én a gázkamrákban ölték meg.
A túlélők, mintegy 380 fő 1945 nyarán térhetett vissza, őket immár a vörös diktatúra fogadta. Iskoláikat, üzleteiket, vállalkozásaikat államosították, ezzel megszüntették megélhetési lehetőségüket. Többségük emiatt a város, a haza elhagyását választotta, sokan kivándoroltak, főleg új hazájukban Izraelben telepedtek le. Napjainkban már csak egykori jellegzetes, gyönyörű lakóházaik őrzik a Békéscsabán valaha itt élt nagyszámú zsidó kereskedők és iparosok emlékét. Közülük kettőt említenék, az Andrássy út-Kinizsi utca sarkán lévő Kulpin család házát és a Steinberger család 1934-ben, a Derkovits soron épült villáját, melyben napjainkban a Szlovák Köztársaság Főkonzulátusa található. Hazánkban egyedüliként Békéscsabán, a Széchenyi ligetnél az izraelita temetőben felállított emlékfal őrzi kőbe vésve a holokauszt idején ártatlanul meggyilkolt zsidó honfitársaink emlékét. Az emlékezésen túl az emlékfal egyben figyelmeztet arra is, hogy többé ne legyen ember az embernek farkasa!
