A beszélgetésnek a Lencsési lakótelep intézményeinek múltja, jelene és az ott dolgozó szakemberek személyes történetei adtak keretet. Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház vezetője köszöntőjében felidézte a Közéleti teaház elindításának körülményeit is. A sorozat 2023 októberében kezdődött, amikor a közösségi ház átvette a Csabagyöngyétől a Lencsési út 18. szám alatti helyiségegyüttest. A hónapokon át üresen álló épületrészben új közösségi életet szerettek volna teremteni, ennek részeként indították el a teadélutánokat.
A kezdeményezés célja azóta is változatlan: olyan embereket bemutatni a lakosságnak, akik valamilyen módon kötődnek a Lencsésihez, munkájukkal vagy személyes jelenlétükkel meghatározó szerepet töltenek be a városrész életében. Bár sokan ismerik őket a mindennapokból, személyes történeteikről, pályájuk kezdetéről és motivációikról gyakran kevesebbet tudnak. A kötetlen beszélgetések lehetőséget teremtenek arra, hogy a közönség a jól ismert szerepek mögött az embert is megismerje.
A mostani alkalom különlegességét az adta, hogy a bölcsődei, óvodai és iskolai nevelés képviselői egyszerre foglaltak helyet a beszélgetőasztalnál. A három intézményvezető történetei így egymáshoz kapcsolódva mutatták meg, milyen fontos szerepet töltenek be a helyi intézmények a gyermekek életében és a családok mindennapjaiban.
Petrovszkiné Csanki Katalin immár évtizedek óta kötődik a Lencsésihez. Elmondása szerint 38 éve él és dolgozik a lakótelephez kapcsolódó közösségben. Visszaemlékezésében szóba került, mennyit változott a városrész az elmúlt évtizedekben. Korábban rengeteg gyermek élt a lakótelepen, az óvodák megteltek, és mindkét általános iskola működött. A gyermekek nagy száma a mindennapi intézményi életet és a helyi közösségek működését is meghatározta.
A bölcsődevezető pályájáról is szó esett. A beszélgetésből kiderült, hogy a sport hosszú időn át fontos része volt az életének: kézilabdázott. Mi több, a szülővárosában, Hódmezővásárhelyen ismerkedett meg a későbbi férjével, aki profi kézilabdázó volt. – Hozzámentem egy tót fiúhoz – mesélte, majd Csabára költöztek. Katalin személyes története jól példázza, hogy a gyermekekkel végzett munka és a közösséghez tartozás sokszor hosszú évtizedeken keresztül összekapcsolódik.
Futaki Krisztián, a Lencsési Óvoda igazgatója szintén a sport világából érkezett a pedagógusi pályára. Korábban profi labdarúgóként Finnországban élt és játszott, ahol a szerződésük részeként a felnőttcsapat tagjainak az utánpótlásedzéseken is részt kellett venniük. Ekkor került közelebbi kapcsolatba a gyermekekkel, és ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy érdeklődése a pedagógia felé forduljon.
Galéria
A sportolói pálya mellett egy civil hivatást is szeretett volna felépíteni. Finnországi tartózkodása idején kezdte meg tanulmányait a tanítóképzőben, amelynek részeként óvodai gyakorlaton is részt vett. Időközben családot alapított, gyermekei megszülettek, és egyre világosabbá vált számára, hogy a gyermekekkel való foglalkozás hosszú távon is fontos része lehet az életének. Magyarországra visszatérve tovább haladt a pedagógusi pályán: 2012 óta óvodapedagógusként dolgozik, jelenleg pedig harmadik éve vezeti a Lencsési Óvodát.
Vida András, a Lencsési Általános Iskola igazgatója szintén hosszú ideje kötődik az oktatáshoz és a sporthoz. A beszélgetés során felidézte igazgatói pályájának fontosabb állomásait, valamint a kosárlabdához fűződő kapcsolatát. Játékosként az NB II-es bajnokságig jutott, edzőként pedig korosztályos válogatott játékosok nevelésében is szerepet vállalt. A sport iránti szeretet és a fiatalokkal végzett munka pályafutásának meghatározó elemei maradtak.
A beszélgetés során a személyes emlékek mellett a Lencsési lakótelep fejlődése is központi téma volt. A résztvevők felidézték azokat az időket, amikor a lakótelep sportpályái, intézményei és közösségi terei a helyiek mindennapjainak fontos találkozóhelyei voltak. A gyermekek nevelése, az oktatás és a sport sok szálon kapcsolódott egymáshoz, és ez a kapcsolat ma is meghatározó.
A három intézményvezető történetei arra is rávilágítottak, hogy a bölcsődétől az iskoláig vezető út nem csupán az intézmények egymásutániságáról szól. Olyan közös felelősséget jelent, amelyben a szakemberek, a családok és a helyi közösség együtt formálják a gyermekek jövőjét.
