A két fotós közösség tagjai a gyulai 1848/49-es Honvédtiszti Emlékhelyen közösen helyeztek el koszorút, így tisztelegve a szabadságharc hősei előtt.
Ahogy Barabás Ferenctől, a csabaiak dominánsától megtudtuk, a találkozó egyébként nem rendhagyó: a két fotóklub kapcsolata több évtizedre nyúlik vissza. A közös programok és fotózások hagyománya legalább az 1990-es évekre visszavezethető, és azóta is rendszeresek a találkozások.
A fotósok ezúttal a gyulai Csigakertben, az Erzsébet királyné szobornál találkoztak, majd közösen indultak a vár környékére. Az állami ünnepség addigra már véget ért, így a fotósoké lehetett az este. A koszorúzás után természetesen előkerültek a fényképezőgépek és az állványok is. A program középpontjában az esti városfotózás állt: a gyulai vár környéke, az óriáskerék, a víztükrök és a különleges esti fények mind témát kínáltak.
A résztvevők elsősorban a hosszú expozíciós technikákat gyakorolták. A kék óra különösen izgalmas időszakot jelentett a fotósok számára, amikor a nappali és az éjszakai fények sajátos egyensúlya egészen különleges hangulatot teremt. A fotózás később az Almásy-kastély parkjában folytatódott, ahol szintén lehetőség nyílt a hosszú expozíciók kipróbálására. A program egyszerre szólt az emlékezésről, a baráti kapcsolatokról és természetesen a fotózás öröméről.
A végére pedig maradt a hosszú expó: a fotósok állványra tették a gépeket, megnyomták a gombot, aztán vártak. Sokáig. Nagyon sokáig. A gépek hosszú expón, a fotósok rövid pórázon – végül mégis Gyula lett a jól exponált kapcsolat.
