Nemzeti Pedagógus Kar olyan környezet létrehozásán munkálkodik, ami megfelel a XXI. század kihívásainak. Ahol a tanárok ki tudják hozni a diákokból a bennük rejlő képességeket, és ahol gondolkodó, kreatív embereket nevelnek – fogalmazott Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar országos elnöke, aki a 7. Tv Aktuális című műsorában beszélt a kar feladatairól, szerepéről.
– 2013 szeptemberében lett minden állami fenntartású intézményben dolgozó pedagógus a Nemzeti Pedagógus Kar tagja. Nem volt túl szerencsés a kar indulása, hiszen kötelező volt a tagság. A kötelezőség mindig rossz szájízzel párosul, még akkor is, ha tudjuk, hogy adott esetben lehetőséget is jelent. Amikor elindultam az elnökségért 2014 tavaszán, arra helyeztem a hangsúlyt, hogy ez egy olyan helyzet, amilyen korábban nem volt: jogszabály garantálja azokat a lehetőségeket a pedagógusok számára, amelyekkel élhetnek, ha bele akarnak szólni az ágazatot érintő törvényekbe, döntésekbe, ha ki akarják nyilvánítani a véleményüket.
– Mennyire működik érdekképviseleti szervként a kar?
– Döcögős az út. Ahhoz is közel egy évnek kellett eltelnie, hogy valójában megalakuljunk, az első országos küldöttgyűlés 2014 júniusában volt. Ott választották meg az országos elnökséget, és ott lettem én az elnök. Az átmeneti két év után, tavaly újabb öt évre kaptam bizalmat. Azóta azon dolgozunk, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar valóban úgy végezhesse a munkáját, ahogy a jogszabályok és a benne résztvevők is elvárják: hogy az elnökség a tagság véleményét képviselje. A tagok véleményét viszont csak akkor tudjuk közvetíteni, ha azt el is mondják. Ezzel a céllal jöttek létre a területi szervek: minden megyében van megyei elnökség, küldöttek, ők gyűjtik be a véleményeket a saját területükön. Megalakultak a tagozatok is, amelyek az egyes tantárgyaknál, műveltségi területenként, szakértőknél vagy az óvodákat illetően el tudják mondani azt, ami a konkrét szakmával kapcsolatos. Mi ezt képviseljük ha az államtitkárságnál, miniszternél vagy kerekasztalnál szólalunk fel.
– Melyek a leggyakrabban felvetődő problémák?
– A problémák nagyjából mindenütt ugyanazokra terjednek ki: fenntartás, működtetés, pedagógus életpálya, tanfelügyelet, pedagógusképzés, továbbképzések. A közösségi kerekasztal keretében lehetőségünk van elmondani, hogy mit gondolunk ezekről, másrészt a jogszabályokhoz nyújtunk be véleményt vagy a különböző kérdésekhez javaslatokat. Szeretnénk elérni azt, hogy minden iskolában legyen egy képviselője a pedagógus karnak, így több vélemény jusson el hozzánk.
– Mely területeken értek el előrelépést a Nemzeti Pedagógus Kar közreműködésével?
– A tankönyv-terjesztéssel korábban nagyon nagy problémák voltak. A tanév rendje rendeletek is tartalmaztak olyan dolgokat, amelyek életszerűtlenek voltak, itt értünk el eredményeket. A tanfelügyelet illetően pedig elértük, hogy az ne kétévente, hanem ötévente legyen. A minősítésre feltöltendő óravázlatok száma is csökkent a közreműködésünkkel. Szeretnénk, ha még többet tudnánk elérni akár a pedagógusok óraszámát, akár a bérezést illetően is.
– Melyek a legfontosabb feladataik?
– A legnagyobb feladatunk az, hogy olyan környezetet hozzunk létre tanárnak és diáknak, amely megfelel a XXI. század kihívásainak, és nem évtizedekkel ezelőtti viszonyokat tükröz. Ma még túlságosan tankönyv-centrikus az oktatás, sok a kötelező előírás. Úgy gondolom, minden iskola, minden osztály vagy csoport más, ezekhez rugalmasan kell tudni alkalmazkodni, ami a ma nem könnyű. Nem az az esélyegyenlőség, ha mindenkinek ugyanaz a feladata, hanem az, ha képességeihez mérten mindenkit megfelelő módon tudunk támogatni, segíteni. A munkaadóknak kommunikálni tudó, kritikusan gondolkodó, kreatív munkavállalókra van szükségük, azon dolgozunk, hogy ilyen embereket képezzünk. Ha megfelelő a bérezés, az óraszám, a környezet, akkor a pedagógus nagyobb eséllyel lesz olyan alkotó értelmiségi, aki ki tudja hozni a diákokból a legjobbat.
– Mennyire tudja követni a folyamatos változásokat a köznevelés?
– Ma minden átalakulóban van, és mindenki keresi az új megoldásokat. Régebben, ha egy diák bekerült az oktatási rendszerbe, nagyjából ugyanazon az úton haladt úgy 12 évig. Ma ez elképzelhetetlen, 12 év alatt elképesztő változások mennek végbe. A ma érettségizők például pont akkor születtek, amikor google megjelent. Ma gyökeresen különbözik a korábbitól az információkeresés, a tudás birtoklása, és lehet, hogy nem kitalálni, csak megkeresni kell bizonyos dolgokat. Ehhez az oktatásnak is hozzá kell tennie a maga lehetőségeit.
