Puskás Hajnalka, a Szabadság téri Számprog Kft. munkatársa egész évre egészséget kíván mindenkinek. Bíró János, a cég korábbi vezetője pedig hozzáfűzi, ő már a negyedik éve fiatalodik. Kérdésemre, hogy várja-e a 2026-os évet?, azt feleli, nemcsak azt, de még a 2037-est is várja.
„A blues nem divat, holnap kinek kell?” – egy HBB szöveg felütéssel hívom fel Pribojszki Matyi szájharmonikást telefonon, célozva a jövőre. (Noha a felvetés azért sántít, mert épp Matyi az az egyik bölömbika, aki közel 35 éve játszik bluest. Akkoriban több száz zenekar haladt a műfaj ösvényén, manapság alig egy tucat.)
Pribojszki Matyi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Nem az újévtől, hanem magunktól, az emberektől várom, hogy túl tudunk-e élni? Ugyanis a kultúra globálisan a mélyponton van. Eredendően nagyon nehéz a közönséget kirángatni a fotelekből – feleli.
Noha a zenekarával az elmúlt évben több teltházas bulin, spanyol, szlovák túrákon van túl, egyebek mellett nagy sikerrel játszottak Joe Bonamassa amerikai gitáros előtt a VeszprémFesten stb. Sírni nincs okuk, de véleménye szerint panaszkodni lehet.
– Inkább azt mondanám, teszek érte, amennyit tudok, hogy legyenek lehetőségeink. Azt csináljuk, amit korábban elkezdtünk: a saját zenénket, saját utunkat járjuk. Rajtunk múlik, hogy mi az, amit kiadunk a kezünkből, de az már egy másik szakma, hogy tudjuk megnyerni a hallgatót – fogalmaz.
Bartus Gyula – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Bartus Gyula, a Jókai színház művésze azt vallja, csak pozitívan szabad hozzáállni a jövőhöz.
– A jót kell magunkban erősíteni, mert amiről beszélgetünk, az a csont, amit szétrágunk, az fog manifesztálódik. Azt a világot kell magunkban megerősíteni, amit szeretnénk – és az fog kiteljesedni – jegyzi meg.
Varró Reni légtornász edző ma már nem foglalkozik gyerekekkel, de személyi edző korából emlékszik, januárban a fitnesz- és a konditermek valóban megtelnek. Majd a lelkes sportokók legalább 70 százaléka februárra lemorzsolódik, de akik maradnak, azoknak a mozgás életformává válik.
Varró Reni – Fotó: Gécs Bernát
