Ha változtatni akarsz a bandád hangzásán, cseréld le a dobost – állítja Lovasi András. Pribojszki Matyi (náš Matyi by: Ferencz Rezső) ezúttal gitáros nélkül érkezett, akit ugyan nem cserélt le, pusztán II. Szász Ferivel jó két évtized után ketten mentek kétfelé. Az űrt azóta pedig Hamvas Viktor billentyűs soundja tölti ki, akinek a játéka teljesen más fókuszba helyezi a zenét.
Karcsi, Tomi, Atesz, Csab' – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Az alapkombót – Matyi, Viktor, Molnár Dániel dobos és Csizmadia László basszeros – négy hamisíthatatlan hazai rezesember: Belicza Karcsi szaxofon, Resetár Attila és Bíró Tomi trombita, Döge Csabi harsona, valamint a vokalista trió: Pintér Mónika, Monori Gabriella és Kaszti Dóra erősíti. Mint a Forward lemezen.
Az alapvetően bluesalapú zenét, amely Matyi szerint egy kicsit soul, jazzy, funk egy pozitív hangulatú puttonyba csomagolják be. Mi több, az életöröm végigvonul a műsoron, még a balladák sem tudják elvenni a derű kedvét. Mindezt a gyönyörű herfli, zongora és szaxofon hangszerszólók tetézik.
És milyen nehéz elhinni/illetve nem, hogy a jó 35 éve még valaha úszóbajnok kis Pribojszki Matyi egy Katona Zsolti társa által kapott, kínai Hero márkájú herflin a Surda dalát (a Forró szél című jugoszláv tévésorozat főcímdala) próbálta többször is a többieknek ellihegni. Majd a sok gyakorlásnak és persze a tehetségének köszönhetően a rendszerváltozás tájékán a Rag Doll, majd a Blues Fools tagja, illetve egy bátor döntést meglépve, egy jó húsz éve a fővárosba bútorozott, ahol megalakította a Jumping Matt & His Combót. És több mint egy évtizede már Balatonalmádi az otthona.
„Azt gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy hol élsz, hanem, hogy mit csinálsz” – állítja, amit valljunk be, olyan jó lenne, ha több csabai Facebook sufniharcos is elsajátítana.
„Hajrá, Békéscsaba!” – adja ki az ukázt a muri elején, majd elegánsan bele is csapnak a fentebb már említett igencsak eklektikus muzsikába. A csapat nemcsak a hangzásától kerek, hanem Mátyás egy olyan frontfej, aki minden bizonnyal szólóban sem omlana össze. Mindehhez hozzátartozik a csöppet sem személyeskedő, fanyar, önironikus humora, lazasága. Például az egyik nótát így konfolja fel: „Egy egoista állat vagyok ebben a számban… következik Az utca királya – milyen sz*r, amikor az ember magáról ír egy dalt”. Majd érkezik egy greases hangulatú dal, hozzáteszi, lehet, hogy tavasszal már Angelina Jolie fog vokálozni (kap is egy puszit a lányoktól).
Ejnye, Matyi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A műsor remekül hömpölyög, a poénok ülnek (sajnos a közönség is), mindenki elégedett, mindenki otthon van, mindenki mindenki lesz – még ha másfél órára is.