Ulbert Zoltán: Nem gondoltuk, hogy idén őszre a segítségünkkel nem 60 ezer, hanem 200 ezer kis fa bújik ki a földből
– Tavaly nyáron még úgy tűnt, hogy 60 ezer fa ültetése Békéscsabán, az hatalmas vállalás. Mi történte azóta?
– Nekünk is soknak tűnt a 60 ezer fa, de az idő megcáfolta ezt a kishitűséget. Leginkább azért, mert Békéscsaba közössége elképesztően pozitív módon állt ehhez. Hihetetlen mennyiségű segítséget kaptunk úgy kint a terepen végzendő munkában, mint támogatásban, vagy akár lelkiekben. Az eredmények jól mutatnak: egy évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy nem 60 ezer olyan kis fa lesz 2020 őszére, ami már nekünk köszönhetően bújik ki a földből, hanem több mint 200 ezer. Több mint 5 hektár az a terület, amit erdősítettünk fásítottunk. Elindultunk a dűlőregenerálás útján is. Itt még nagy lépések nem történtek, de közel egy kilométert már beültettünk, illetve elkezdtünk regenerálni. A városban is fásítottunk, bár ott nem olyan sokat, további engedélyeket várunk még. És itt a következő szezon, indulnak a következő tervek, akciók.
– Nekiláttunk egy 12 hektáros terület felkarolásának, ami egy nagyrészt vizes élőhely, elhagyott bányagödör. Kettő kis gödör van egymás mellett, és ezeket már elkezdte benépesíteni a vadvilág. Szeretnénk ezt a vizes élőhelyet is hozzávenni az eddigi tevékenységi körünkhöz. Van egy úgynevezett öregerdő projektünk is. Igaz, hogy Békés megye erdősültsége nagyon alacsony, de még mindig találhatóak foltokban olyan erdőterületek, amelyek védelemre szorulnak. Ezt is bevettük a programunkba. Pillanatnyilag itt tartunk. Az ősz nagyon sűrű lesz, rengeteg segítségre lesz szükségünk. Úgy érezzük, most van olyan lehetőség, talán a mi életünkben utoljára, amikor próbálhatjuk megteremteni Békés megye és a térség vízönrendelkezését. Ugyanis ez lesz a kulcs. Ültethetünk mi fákat, amennyit akarunk, hogyha nem rendelünk hozzá elég mennyiségű vizet, és ezt hosszú távon nem tudjuk biztosítani, akkor nemcsak a mi projektünk fog csúnyán kinézni, hanem minden. Az egész környezetünk meg fogja ezt sínyleni. Most a 12 hektáros vizes élőhellyel már sikerült tudatosítani, hogy ez mennyire fontos. De szeretnénk továbbvinni ezt a dolgot, lehetőleg minél nagyobb területekre kiterjeszteni, hogy a mi általunk telepített erdőségek, illetve fás kis foltok lehetőleg mindig kapjanak vizet. Ezt szeretnénk akár 100-150 éves távlatban is biztosítani.
– Vannak-e információik arról, hogy mennyire váltak be a hasonló kezdeményezések az országban?
– Nem akarok méricskélésekbe bocsátkozni, mert minden ökológiai terület, minden tájegység más és más. Nagyon nehéz összehasonlítani azt, hogyan kell új erdőket létrehozni a Dunántúlon, a homokhátságon, vagy itt, Békés megyében, ahol vízzel még mindig egész tűrhetően el vagyunk látva. Mások a talajviszonyok, mások az éghajlati viszonyok, más minden a különböző tájegységeken, tehát nehéz ezt összehasonlítani. Darabszámra jól állunk, talán az összes hasonló szervezet közül a legjobban, de ez semmit nem von le mások értékéből, hiszen az a legfontosabb, hogy sok egyesület és magánember is nekilátott a faültetéseknek. Úgy gondolom, hogy ezt a vasat ütni kell. Ha valaki úgy érzi, hogy szeretne csatlakozni, szeretne létrehozni egy ilyet, akkor rajta. Úgy gondolom, talán nincs is ennél fontosabb a következő évtizedekben.
– Sok esetben ma már a településvezetők is kérik az önök tanácsait, meghallgatják a terveiket, akár például a zöldfolyosó kialakításánál is.
– A zöldfolyosó ügyét próbálnánk olyan irányba indítani, hogy Békés megyének, illetve a közvetlen környezetünknek akár 100-150 évre is legyenek zöldfolyosói. Számunkra ez egy természeti képződmény, ami az ember segítségével jön létre, és segítséget nyújt az egész állatvilágnak, növényvilágnak; magas biodiverzitású, és az unokáinknak jövőt biztosít. Mi erre gondolunk, amikor zöldfolyosóról beszélünk, tudjuk, hogy nem feltétlenül mindenki ugyanezt érti alatta. Sok emberrel beszélgetünk, aki ennek az előkészítésében, kidolgozásában részt vesz, hisz ez még egyelőre tervszinten működik. Elindultak a beszélgetések Békéscsaba önkormányzata mellett Mezőberénnyel, Orosházával, Kamuttal. Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak bennünket. A mezőberényi és a kamuti önkormányzat területén dűlőt fogunk ültetni, ehhez különféle rendeleteket kell meghozniuk, ki kell mérniük a helyet, ahová ezeket a kis fácskákat elültethetjük, és beszélni kell az ottani gazdákkal. Rengeteg előkészítést igényel tehát ez is. Én nagy naivan úgy gondoltam, hogy csak fát ültetünk, és kész. De nem. Mert a fának kell egy világ, ahol ő élni tud. A mi környékünkön mindig ilyen fás puszta volt, erdős legelő, kisebb-nagyobb erdőfoltokkal, ez volt a jellemzőbb. Hasonló módon szeretnénk mi is ezt, hiszen ezt adja a természet. Mi szeretnénk segíteni a természetet, és ezért szeretnénk dűlőkkel összekötött kis erdőcskét, illetve kis településeket dűlőkkel összekötve megoldani, mert ezeken a helyeken a biodiverzitás nagyon magasra fel tud szökni.
Poliák Pál: Most 40 mázsa makkot szeretnénk összegyűjteni, nagy szükségünk van a csabai kezekre
Poliák Pált a közeljövő terveivel kapcsolatban kérdeztük, hiszen ilyenkor, ősszel van az ültetési szezon.
– Ősszel kezdik kiültetni az apró facsemetéket. Ez pontosan hogyan zajlik? Mi az, amit ki tudnak ültetni, és mennyi van már a helyén?
– Nagyon vártuk ezt az időszakot. A nyár nálunk a közösségépítéssel és a közösség egyben tartásával telt, de most jött el igazán a mi időnk. Nagyjából 5 hektáron telepítettünk eddig tölgyerdőt. Ennek egy jó része, 3,2 hektár már helyben fog maradni. Illetve a maradék terület az 5 hektárig egyfajta magonciskola: csemetekertet hoztunk létre. Ezt jellemzően tölgymagvetéssel indítottuk el. Ezeknek egy részéből fogunk szelektálni. Több ezer magoncot tudunk átvinni egyéb helyekre, zömmel a dűlőfásításban szeretnénk ezeket majd felhasználni.
– Rengetegen csatlakoztak Békéscsabán a mozgalomhoz, és van, aki otthon fásítana. Felmerült olyan kérdés is, hogy ha a kertjébe szeretne fát ültetni valaki, mit érdemes választania?
– Egyfajta felelősséggel jár a faültetés is. Most nagyjából 7 ezer tagunk van, és nekünk is igénybe kell vennünk szakemberek segítségét. Tehát mi magunk sem tudjuk, nem vagyunk erdészek. Van viszont körülöttünk jó néhány olyan szakember, aki ebben segítséget nyújt. Jellemzően az őshonos magyar fajtákra fókuszálunk, de a helyszín dönti el, hogy mit és hova kell ültetni. Mindig kikérjük a szakembereket véleményét, ők segítik ebben a lakosságot is, például az oldalon kérdésekkel hozzánk forduló tagokat.
– Milyen volt a mostani nyár? Mennyire maradt egyben a népes tagság?
– A csoport úgy épül fel, hogy van nagyjából 7 ezer tag, közülük egy 500 fős Activity Csoport, velük egy zárt csoportot működtetünk a közösségi oldalon. Ők azok, akik tevékenyen is folyamatosan velünk vannak. Nem lehet azt mondani, hogy mindig van körülöttünk 20-30-100 ember, hanem egyes feladatokra hívunk be, illetve ahogy az elfoglaltságuk engedi, úgy jönnek. Ezzel az 500 emberrel azokat a csemetekerteket tartottuk például rendben a nyár folyamán, amelyek tavaly ősszel vetettünk. Programokat szerveztünk, találkozókat, főzéseke, tehát egyben tartottuk a társaságot, hogy az őszi munkákra egy összekovácsolódott csapattal tudjunk menni.
– Ahogy említette, már kezdődik az ültetés, és kiemelte a dűlőfásítást. Talán itt lehet a leggyorsabban előrelépni Békés megyében.
– A helyzet most úgy áll, hogy több várossal vagyunk kapcsolatban. Tavaly kitaláltuk, hogy Mezőberényt összekötjük Békéscsabával, és ez az út Kamuton át vezet. Mezőberénnyel és Békéscsabával gyakorlatilag már konkrétumokról tudunk beszélni, az együttműködési megállapodásokat megkötöttük, a gazdák érzékenyítése folyamatban van. Találkozókat fogunk nekik szervezni, ahol el tudjuk mondani, hogy ez mennyire fontos, és hogy a mezővédő erdősávok eltűnése milyen hatással van az ő termőterületeikre. Ez a folyamat elindult. Irdatlan hosszú szakaszokról beszélünk, amit az elmúlt néhány évtized lecsupaszított a környéken, úgyhogy valóban ebben fogunk tudni eredményt elérni. Szaporítóanyagban egyébként engedélyeket várunk. Békéscsaba főkertészénél van egy olyan engedélykérésünk, ami a teljes közigazgatási területre kiterjed. Tavaly itt még konkrét helyekre kellett beadnunk, ha láttunk egy nagy tölgyfát, akkor meg kellett adni, hogy hol van az a fa, és hogy onnan mi szeretnénk termést gyűjteni. Viszont idén olyan terveink vannak – egyrészt a magánszemélyektől felajánlott területek mérete, illetve a dűlők hossza miatt –, hogy a teljes területen szeretnénk gyűjteni. Természetesen, hogyha valami természetvédelmi terület, vagy a tulajdonosi engedély hiánya kizárja ezt, akkor nem, de ezen kívül minden tölgyfa alatt, ahol csak a makk hullik, mi szeretnénk ott lenni az aktivistáinkkal, és szeretnénk gyűjteni a termést. A tölgy jellemzően az Alföld fája. Nagyon hosszú ideig él. És ez az a fa, aki majd elkíséri a mögöttünk jövő generációkat, a fák megmutatják nekik is, hogy most miért kezdtük el ezt az egészet.
– Aki segíteni szeretne, mikorra készüljön, mikor lesz az első olyan akció, amikor ültetik a csemetéket?
– Azonnal lehet csatlakozni a csoporthoz. Keressék az Activity Csoport elérhetőségeit nálunk, vagy a nagy csoportunkban. Ott konkrétan minden munkánkat megelőzően időben szólunk. Találkozó, helyszín, időpont – mindent megadunk. A jó hangulatnak köszönhetően visszatérő vendégeink is vannak a munkáinkon. Rengeteg csabai segít minket, a tavaly nagyjából 15 mázsa makkot gyűjtő közösség olyan 250-300 ezer alkalommal hajolt le ahhoz, hogy ez a mennyiség összejöjjön. Idén ezt felvisszük 1-1,5 millió „tornagyakorlatra”, mert 40 mázsa makkra van szükségünk, hogy azokat a területeket, amelyekben már biztosan tudunk gondolkodni, – ez közel 20 hektár erdőt jelent már – el tudjuk vetni. Nagyon nagy szükségünk van tehát a csabai kezekre. Jöjjenek, segítsenek!
