– A vadonatúj estből mindent eljátszunk, és az előadásnak van egy nagyszerű hozadéka, hogy megnézhetik majd a műsort Angélával (Stefanovics Angéla) is – jelentette ki Dolák-Saly Róbert. – Önök a világ legszerencsésebb közönsége! – vágta rá Szászi Móni. Mire Pethő Zsolt megkérdezte – amit az est folyamán többször is –: Nem láttak véletlenül egy pingvint? (A nevetés kvázi azt jelentette, nem.) Mindenestere egy nagyon intelligens közönségnek néznek ki, mert látom, hogy mindenkinek a színpad felé néz az arca.
Azt követően szólóban, duóban és nyilván trióban domborítottak a hangversenyterem színpadán. Miközben a néhány perces jelenet zajlott, addig a többi szereplő a backstage-ben roham tempóban öltözött át. (Valószínű, egy kamionnyi ruhával érkeztek.)
Az est folyamán Dolák-Saly többször is a közönséggel kommunikált. Az egyik alkalommal fölállított egy fiatal párt. Majd a hölgyet fölhívta a színpadra, és szemtelenül sziporkázó szóviccekkel elkezdett udvarolni neki . A nő azonban lemutatott az urára, „De nekem ő kell!”. Ekkor az előadó megkérdezte a férfit, mi a foglalkozása? „Agrármérnök”, jött a válasz. Mire azt felelte, ha egy ilyen jó nőt meg akar tartani, legyen azért egy másodállása is! Legyen rockzenész!
A bejelentést egy remek dal követte, aminek a refrénje az volt: „Ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná!”, amit se perc alatt bebiflázott a közönség. Később pedig gitárt ragadott, közben megkérte a technikust, hogy egy olyan soundot keverjen ki, amelytől még a Rolling Stones gitárosának is feláll a szőr a hátán. És akkor belekezdett az Erzsi című opusba, amely az Angie akkordjaira énekelt.
Tény, mindent elkövettek, hogy legalább olyan jók legyenek, mintha Angéla is velük lett volna. Nem mellesleg szólóban is simán eladhatnának egy teltházas programot. Ám sajnos semmiről sincs képünk, mivel a műsort nem lehetett fotózni. Hát nem abszurd?
