– Jelentős forrásból frissülhetett a gyulai gyermekkönyvtár arculata. Mekkora támogatást kapott ehhez az intézmény?
– Csuda jó volt belépni a megújult könyvtárba. A helyi képviselők harcos közbenjárásának eredményeként 15 millió forint támogatást kapott erre az intézmény az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Fontos látnunk, hogy a könyvtári ágazat megújulás alatt van, hisz átalakulnak az olvasási szokásaink is. Az okos telefonok, laptopok, „kütyük” világában az információk jelentős részét innen szedjük össze, de ma nagyon fontos – sokkal inkább, mint korábban –, hogy ráneveljük a gyermekeinket a könyvek használatára. Korábban sem volt egyszerű a könyvolvasásra nevelni, most a villámgyors snittek, klipek világában még nagyobb a felelősség. A megújult gyulai gyermekkönyvtár lehetőséget ad arra, hogy ismét felgyűrjék az ingujjukat a könyvtárosok.
– A színházakat szokták szentélyekként is emlegetni. Ha a színház szentély, minek nevezhetjük a könyvtárakat?
– Jó lenne, ha ezek is szentélyek maradhatnának, de át kell alakulniuk. Elmúlt a könyvtár sarkában kutató, magányosan olvasgató emberek ideje. Ha valamire kíváncsiak vagyunk, nem megyünk be a könyvtárba, hogy megnézzük a lexikonban, hiszen pár kattintással megtaláljuk a választ az okos telefonunk segítségével. Ha a könyvtár nem tud megújulni, nem tud közösségi színtérré válni, akkor elveszti a látogatóit. Mi lesz akkor a rengeteg értékes könyvvel? A könyvtárosoknak történelmi felelőssége van abban, hogy átalakuljanak, Gyulán ennek szép példáját láthatjuk.
– Az orosz-ukrán háború jelenleg is zajlik, a menekültek segítésére összefogott az ország. A napokban erről ön személyesen győződött meg az egyik határmenti településen, Barabáson. Tudjuk, hogy a művészek is segítik a menekülteket. Milyen módon?
– Kezdettől fogva jó szívvel láttam, hogy a kulturális élet szereplői, a múzeumok, könyvtárak, színházak, különböző intézmények azonnal és aktívan járultak hozzá a menekültek fogadásának a megszervezéséhez, az adományok gyűjtéséhez. Kőszegtől Százhalombattáig az ország számos településén vannak adománypontok. A Nemzeti Művelődési Intézet a teljes hálózatán keresztül a szállásigények és szálláslehetőségek felmérésével segített abban, hogy a menekültek elhelyezése biztosított legyen. A különböző intézmények a mikrobuszaikkal a menekültek szállításába is beszálltak – minderről a barabási határon személyesen is meggyőződhettem. Láttam, hogy hihetetlen felkészültséggel, empátiával fogadják a menekülteket az ország magyar oldalán. Szokták mondani, hogy bajban ismerszik meg az ember. Lehet, hogy néha egy picit civakodunk, de a bajban összefogunk, egy emberként segítünk. A Nemzeti Színház például a teljes beregszászi színházat befogadta. Nemcsak ételt, ruhát, szállást, hanem munkát is adtak számukra – ha már egyszer el kellett hagyni az otthonaikat, itt tudnak azzal foglalkozni, ami számukra fontos, amihez értenek. A teljes kijevi és harkovi artista iskola Budapesten van a Fővárosi Nagycirkuszban. Ez több mint száz gyereket jelent, akik a szüleikkel, pedagógusaikkal együtt jöttek. Ételt, italt, próbalehetőségek kapnak itt, így legalább kis ideig nem azzal foglalkoznak, hogy vajon mi van most otthon. Bár a családi asztal szentségét nem tudjuk nekik megadni, de törődünk velük. Ők pedig továbbadják a hírt, hogy a magyarok fantasztikus emberek.
– Az elmúlt két évben mondhatni a koronavírus-járvány határozta meg a mindennapjainkat, így a kulturális intézmények életét is. Mi a helyzet most?
– A megbeszéléseken gyakran elhangzik, hogy a koronavírus nem tűnt el, itt van a világban, sőt, a szakemberek szerint újabb hullámai várhatók. Rendkívül fontos az átoltottság. Az is látszik, hogy a kultúra kétféle időszakot él meg ilyenkor: amikor benne vagyunk a járványban, igen fontos a kultúra szerepe az emberek testi-lelki egyensúlyának a megtartásában, amikor pedig kijövünk a járványból, akkor az élet újraindításában segít a kultúra. Most éppen az élet újraindításával foglalkoznak a művészek, intézményvezetők. Kulturális dömping van: rengeteg színházi előadás, kiállítás, koncert – amelyekre jórészt a covid idején is készültek.
– Március 15-e alkalmából több békéscsabai színész és színházi munkatárs vehetett át munkája elismeréseként állami kitüntetéseket.
– Az ünnepen azoknak a munkáját köszönték meg, ismerték el, akik a különböző területeken kiemelkedően teljesítettek. A Békéscsabai Jókai Színház művészei valóban mondhatni díjesőben részesültek, de komolya elismeréseket kaptak a kultúra különböző színtereinek a szereplői is. Ez mutatja, hogy Budapest figyel a vidékre, a kormány nem engedi el a vidéken élő emberek kezét, és hálás azoknak a művészeknek, közéleti szereplőknek, akik tesznek a helyi közösségekért. Ez a hála több területen is megmutatkozik, például 20 százalékos bérfejlesztést kaptak a kulturális dolgozók, a díjeső pedig jelzi, hogy az erkölcsi odafigyelés is megvalósul. Egy ilyen bolond világban, amikor éppen csak kiléptünk a járványból, és a szomszédunkban háború van, akkor ez a fajta állandóság, megbízhatóság, nyugalom rendkívül fontos az életünkhöz. A díjak is mutatták, hogy egy odafigyelő, a saját nemzeti értékeinkben hívő kormányunk van.
