„Nem titok, hogy lassan már egy éve nem szaladgálok versenyszerűen – mondja Gregor Laci, a futógála és egyéb versenyek többszörös bajnoka. – Ettől függetlenül az előző 15 évben mindig ott voltam, és egy sem maradt ki. Na jó… egyet elaludtam, amiért Sanyi bácsi (Tóth Sándor, a Békéscsabai AC mesteredzője – S. T.), fogalmazzunk úgy, nem dicsért meg, de ez még az első években volt. Ettől függetlenül idén is részt vettem volna rajta, bár már más színekben: szervezőként és edzőként. Így nagyon fog hiányozni, és úgy gondolom, mindenkinek, aki Békéscsabán vagy akár távolabbról is úgy tervezte, hogy idén is egy jó futással búcsúztatja az évet!”
(– Hanyadik lettél fiam? – Második. – Kivert meg? – Egy kenyai srác. – Miért nem buktattad fel? – De apa, azt nem szabad. – Én csinálnék egy olyan versenyt, hogy lehessen buktatni. – Nagy sikere lenne, de nem biztos, hogy sok indulóval. – Egy korábbi beszélgetés Gregor Laci és az édesapja között.)
Szigetiné Hrabovszki Éva testnevelő elmondása szerint több mint 40 éve, minden nap szentel időt a mozgásra, még ebben a vírusos időszakban is. Megtartva a szilveszteri futógála hagyományait, 31-én is kimegy majd egy jót futni. Noha hiányozni fognak neki a jelmezes futók, barátok és Tóth Sándor egykori edzője buzdító szavai.
„Mióta az eszemet tudom, szinte minden évben ott voltam a futógálán – meséli Harmati Niki, a békéscsabai Fitt-N Taekbo Team vezetője. – Nagy bánatom, hogy az idei évet a bulifutás nélkül kell elbúcsúztatnunk. Minden bizonnyal aznap délelőtt tartok egy online taekbo órát mindazok számára, akikben szintén hasonló űr tátong a közös évbúcsúztató futika elmaradása miatt. Mostanában kevesebbet futok, mert az online edzések nagyon sok időmet és energiámat lekötik, de azért heti egy-két alkalommal felhúzom a nyúlcipőt, és a barátnőmmel körbeszaladjuk a karácsonyi fényekben pompázó városkánkat. Kevés dolog van, ami ennyire feltölt! A futókedv évszaktól, napszaktól, pandémiától független!”
Vozár Attila ultramaratonistánk ars poeticája, hogy nemcsak december 31-én fut a Szilveszterin, hanem másnap is. Ugyanis hisz abban a babonában, hogy amit az év első napján csinálunk, az kihat az egész évünkre. Így szinte mindennap legalább 5 kilométert fut. Egyébként 2006-ban ő is megnyerte a futógálát.
Miután vagy kétszer elhangzott Tóth Sándor mester neve, megkerestem őt is. Elmondja, egyesületi vezetőként azért fáj a szíve, mert a szponzortól és a nevezési díjakból befolyt bevételeket mindig is a klubra költötték – ez most elmarad. Edzőként pedig azért szomorkodik, mert nagyon sokan várták a versenyt. Ebből kifolyólag december 31-én, délelőtt csináltak egy 18-20 fős, kis csoportversenyt a Tünde utcai sporttelepen. A 3.300 méteres „Sanyi körön” egyenkénti staroltak az indulók. Többek között a többszörös győztes Gregor Laci és Tábor Miki edzés nélkül álltak rajthoz.
„31-én, reggel kávézás után évek óta futócipőt húzok a lábamra és irány a városi sportcsarnok, ahol minden év végén részt veszek a futógálán – meséli Such Alex, az 50 pluszosok címzetes bajnoka. – Nagyon szeretem ezt a jó hangulatú rendezvényt, mert van, aki jelmezbe bújva, van, aki a családjával, van, aki a kutyájával futja le a választott távot. A bemelegítés alatt olyan emberekkel is találkozom, akikkel csak ott szoktam összefutni. Mikor azonban megtudtam, hogy elmarad, nyomban eldöntöttem, hogy 31-én délelőtt kisétálok a városi sportcsarnokhoz és teljesítem a 3421 méteres távot. Nyilván hiányozni fognak a futótársak, a szurkolók; sajnos a célba érkezésemkor nem fogad majd üdvrivalgás. Továbbá elmaradnak a közös fotózások is, de én ezt az évet is futással, pezsgőpukkanással zárom, mert ha eljön az év utolsó napja, akkor egyértelmű, a program a Szilveszteri Futógála!”
