Harmadmagammal (a huszonhét- és az tizenkétéves fiúnkkal) idén is beneveztem a 2500 méteres családi futóversenyre. Számunkra az óévzáró futóverseny annyira kötelező, mint másnak a bál.
Jól is indul. A többiek már percek óta a ház előtt várnak a kocsinál, amikor elszakad a cipőfűzőm. Csak 10 centi. Egy ilyen kis semmiség nem tudja elvenni a kedvem. Nem adom fel.
(Egyszer vagy 33 éve írtam egy dalszöveg-kezdeményeződést: „A cipőfűzőm elszakadt, de a jó kedvem még megmaradt…”. Sosem lett belőle semmi, ám ez itt összejött!)
Szokásos csudás kép a sportcsarnoknál: nagyon lelkes, maskarában/nélkül futók, vagy épp a kutyájuk után futó futófejek mindenhol.
A Békéscsabai Atlétikai Club négy megarendezvénye közül a szilveszteri azért lóg ki a sorból, mert ez már jórészt a buliról szól. No persze, aki a stoppermutatójával küzd, annak nem annyira buli a befutó.
Talán ez volt minden idők legenyhébb december 31-éje (8-10 fok); emlékszem, jó néhány éve, amikor -5 fokban volt a rajt, és a csabai klub egyik üdvöskéje, a kenyai srác elmondása szerint nagyon fázott.
Pezsgőpukkanás, azaz rajt. És lassan elkezdenek a csarnoktól kifele hömpölyögni a családi csapatok a kiskarikájukra. A mezőnyben a csabai taekbós tündi-bündi apácák vezérét, Skumáthné Harmati Duracell nyuszi Nikolettát cinkelem, hogy mi értelme az év utolsó napján lehajtani magunkat… Mire ő: „Ez a legnagyobb buli az évben… nekem ennyi a szilveszter! Az esti kötelező az már nem olyan…”
Közben megállapítom a tutit: bizony futni jó, azaz mint tudjuk, nemegyszer hasznos is. Futunk az idővel, a lé után, a nő elől/után, a köddel, asszonnyal, gyerekkel, kutyával, szekérrel... Talán akkor a legjobb, ha az a bizonyos szekér velünk szalad. És huss… itt a vége; beérünk. (Azért csak az a legjobb a futásban, amikor levesszük a cipőt a lábunkról.)
A célt követően a kereken hatvanéves Such Alexet köszöntik a rajongói; többször elmondja húsz évbe tellett neki, hogy kijöjjenek a szurkerei. A csoportkép elkészítése közben megállapítom, „Apukááám… mintha 70 lennél, annyit panaszkodsz.”
Bent a csarnokban, a 14 hónapos Gregor Benettel találkozok, aki az eredményhirdetés előtt a dobogó tetején ül édesapjával. Noha Benett még nem tudta elmondani, hogy mikor indul először a szilveszterin, ellenben László névre hallgató apukája – aki már vagy hatszor megnyerte a futógálát – szerint már nem sok idő kell.
Később a nyolcvanesztendős Marik Lászlóné Kati nénit, a Békés Megyei Sportszövetségek Érdekszövetségi Egyesületének az elnökét köszöntik. (Ha most leírnám, hogy Kati néni simán letagadhatna vagy egy tucatnyi évet a korából, biztos, hogy nem kapnék ki!)
A további tényeket és az eredményeket Papp Ádi kollégám cikkében olvashatják!
Idén elmaradt a pandémia.
Galéria
