Irénke közel 15 évig vezette a megyei intézményt – ő maga volt a gyermekkönyvtár.
Sokkal több volt, mint egy szakember, hiszen a naprakész tájékozottsága mellett – ismerte, mi több, propagálta a fiatal, kortárs szerzőket, pláne a Békés megyeieket – igazi pedagógus volt.
Igazi pedagógus, mert mindig tudta, hogy egy betévedt, némileg határozatlan kislurkóknak melyik polcról, melyik könyvet emelje le.
Noha – egy korábbi interjúnkban – elmondta, „nagyrészt a szülőktől, de a tanító néniktől is függ, hogy miképp csinálunk kedvet a gyereknek az olvasáshoz”, az olvasás megszeretéséhez egy csodálatos könyvtáros is nagyban segíthet.
Többek között a kilencvenes években, a színistúdiós Sánta Laci (jelenleg a Madách Színház tagja, illetve tavaly a Jókai színházban is szerepelt) iskolaidőben rengeteget lógott a könyvtárban.
– Lacika számtalanszor átbaktatott az Evi gimiből fizika vagy kémia óráról hozzánk olvasni – mesélte. – Már rutinból csak annyit kérdeztem tőle: „Lacika, kémia?” Mire ő: „Nem, fizika!”
***
Irénke barna, dús hajkoronáját, az örök optimizmusát, a mélyről feltörő őszinte kacaját sosem felejtem el. Olyan volt, mint egy barna, meleg pulóver: mindenkit betakart, aki fázott.
