– Nagyon nagy segítségem volt több oldalról is, annak ellenére, hogy egyedül szerveztem az egész koncertet, meg a koncert körüli dolgokat. A Jókai színház személyében nagyon nagy segítséget kaptam – akár a műszaki kollégákat tekintve, akik segítettek beállítani, hogy a vetítő milyen magasságban legyen; akár azokat, akik a videópult mögött ültek, és az én kis ványatag álmaimat megpróbálták megvalósítani. És nem utolsósorban az a fiatalember, aki a világosításért volt felelős. Az ő részük vastagon benne van abban, hogy ez egy nagyon jól sikerült, sikeres koncert volt. Persze, arról én döntöttem, hogy hol üljön a zenekar, hogy hogy nézzen ki a színpadkép, hogy a vetítést, azt hogy csináljuk – mondta el Sánta László vagy ahogy idehaza mindenki hívja, „a Sánta Laci”.
A beszélgetés teljes egészében itt tekinthető meg.
A koncert abból a szempontból is különleges volt, hogy a Lacit kísérő zenekar ebben a formában most először állt közönség elé.
– A zenészeknek a java része két projektben szokott dolgozni. De így ebben a felállásban, kiegészülve egy perkással, Dely Domonkossal még nem játszottak. Galambos Zoltán volt a billentyűs, Antoni Arnold a gitáros, Fehérvári Attila a basszusgitáros, Kottler Ákos pedig a dobos. Nagyon gyorsan egymásra tudtunk hangolódni, ami szerintem nagyon fontos, mert alapvetően mindannyian művészemberként vagyunk a színpadon. Alapvetően egy nagyon jó hangulatú próbaidőszakon voltunk túl, mire oda tudtunk ülni a színpadra. Nem tudom, hogy ez kitűnik-e a szavaimból, de én nagyon hálás vagyok, a Jókai színháznak a helyszín és a technikusi csapat tekintetében. De hálás vagyok a zenészeimnek is, akik mind egytől egyig belepakoltak mindent annak érdekében, hogy ez a kis születésnapi koncert, illetve remélhetőleg ez az első állomás, jól sikerüljön.
A műsorban Laci életének legfontosabb dalai mellett saját saját szerzemények is helyet kaptak.
– Szinte minden úgy ment le, ahogy eredetileg kitaláltam. Persze néhány nóta helyet cserélt, volt, ami kikerült a buliból, hogy ne legyen annyira hosszú. Szünet nélkül kereken 2 óra volt a koncert. És azért nyilván az ember többször átgondolja, hogy melyik nóta ér annyit, hogy igenis bent tartsuk, és hosszabb legyen 3-4-5 perccel a koncert. De mondok egy nagyon érdekes dolgot! Megnéztem a koncertanyagot, és így utólag nagyon sok dolgot szeretnék változtatni. Sok apró dolog. A bennem lévő perfektcionizmus nyughatatlanságra sarkal, és mindig muszáj a tökéletességre vagy a még afölött lévő dolgokra fókuszálni. Igyekszem azon dolgozni, hogy az legyen!
