Amikor az ember még kisgyerek, sok mindennek nincs súlya, miértje vagy következménye. Minden egyszerű, magától értetődő és minden olyan könnyűnek tűnik. A hangsúly azon van, hogy tűnik, ugyanis semmi sem szűnik meg vagy válik semmivé, csupán nem mi cipeljük a súlyát.
Édesanyánk számunkra alapvető jelenléte teszi súlytalanná és könnyűvé a gyermekkort. Amellett, hogy felnőtt önálló emberként, vonzó házastársként és gondoskodó édesanyaként neki is megvannak a maga súlyai és terhei, cipeli a mieinket is. Vállalja, hogy leveszi mindezt a vállunkról, hogy elég erőssé válhassunk ahhoz, hogy később majd magunk is képesek legyünk elbírni mindazt, amit egyszerűen életnek hívnak.
Csodálatos az anyai szeretet és óvás, mert olyan szupererővel vértezi fel a nőt, ami minden dacoló hangos szót, ajtócsapkodást és „utállakot” átvészel. A gyermeke iránt érzett szeretete hajtja előre, a gyermeké, aki sokszor megbántja és kimosolyogja őt.
Illusztráció (forrás: pixabay.com)
Újdonsült kismamaként mindennek csak töredékét érezhetem át, de már most nincs mértékegységbe foglalható mennyisége annak a szeretetnek, amit a még meg nem született gyermekem iránt érzek.
Drága édesanyák, Wonder Womanek, Iron Lady-k! Isten éltessen titeket ezen a csodálatos napon! Hálásan köszönjük nektek azt a sok példás embert, férfit és nőt, akit 9 hónap után ennek a világnak adtatok, és egy életen keresztül szerettek és segítettetek! És hálásan köszönjük nektek, hogy annyi mindent cipeltetek magatokkal helyettünk, miattunk és értünk!
Boldog anyák napját kívánok minden édesanyának és leendő édesanyának egyaránt!
