A jelenleg edzőként és testnevelőként tevékenykedő sportemberrel annak kapcsán beszélgettünk, hogy a legutóbbi, január 22-én tartott tisztújító közgyűlésén a Magyar Kick-Box Szövetség elnökségi tagjának választották. Sok minden szóba került, még az is, hogyan nem kallódott el a '90-es években, amikor a karrierje a leginkább felívelőben volt.
– Végig jártam a ranglétrát – fogalmaz a sportszakmai szervezet elnökségi tagságával, a kinevezéssel összefüggésben, kitérve arra is, hogy gyermekkora óta versenyzett, rengeteg tapasztalatot szerzett. Az edzői tevékenységet 2003-2004 óta végzi, sokat látott, sokat tapasztalt és ahogyan mondja: nagyon büszke a „gyerekeire”.
Azt is mondja, hogy van még mit tanulnia, de úgy érzi, jó nyomon jár. A most 47 éves sportemberrel az Erzsébethelyi Általános Iskola Rózsa utcai telephelyén beszélgettünk, ott, ahol testnevelőként tanít. Láthatóan szereti azt, amit csinál, igazán jól érzi magát a bőrében. Azon kérdésre, hogy megfelelő polcon van-e, határozott igen a válasz. A kinevezésre, az elnökségi tagságra konkrétan nem hajtott rá, de nem tagadja, korábban eszébe jutott már, mert olyan sporttársai vannak az elnökségben, akikkel együtt versenyzett: Dancsó Zoltánt és Olasz Attilát említi, akik már többször invitálták. Elsősorban azonban tanárnak és trénernek tartja magát és megteszi azt, ami rajta múlik.
Vannak tervei, céljai, elképzelései és mint kifejtette: egy picit már beleszagolt az efféle szakmai munkába. A munkatársaival együtt idén már második alkalommal rendeznek országos diákolimpiát Békéscsabán, a két évvel ezelőtti igazán sikeres volt, s most azt kapta feladatul, hogy a március 12-én, a városi sportcsarnokban tartandó esemény flottul menjen.
A karrierje 9-10 évesen kezdődött el, előtte focizott, úszott, de nem gondolta, hogy éppen a kick-box hozza meg számára az elismerést. Hamar önmagára talált, mint kifejtette: nagyon jó csapatba, edzőhöz, Gregor Lászlóhoz került, aki kiemelt figyelmet fordított rá. Ahogy telt az idő, úgy kapott egyre nagyobb figyelmet a mestertől, ami szerinte nagyon jót tett neki.
Zrínyi Miklós szövetségi kapitánynak szintén lényeges volt, hogy sportolójával megfelelő kapcsolatot alakítson ki és ápoljon. A Magyar Kick-box Szövetség Szakmai igazgatója, a felnőtt magyar kick-box válogatott szövetségi kapitánya, VI. danos mester, mesteredző fokozattal is rendelkezik.
Jöttek sorra az eredmények, de egyáltalán nem érzi azt, hogy emiatt bármit is fel kellett áldoznia. Nem érezte különleges tehernek azt, hogy minden edzésen ott kell lennie. A tréningek este 6-kor kezdődtek, ennek ellenére nagyon keveset hiányzott. Ha a hétvégén verseny volt, akkor neki ott volt a helye, nem volt más program. – Nem érzem azt, hogy valamit elveszítettem volna akár a gyermekkoromban vagy a fiatalkoromban – húzta alá, kiemelve: régen heti három-négy edzéssel készültek, ma pedig az élversenyzőknek mindennapos edzésben kell gondolkodniuk. A felkészülési időszak leginkább a nyár végére, az ősz elejére tevődik, így a nyarat ennek lehet szentelni.
Gyorsult a sportág, rengeteg taktikai elemmel gazdagodott, sokat fejlődött.
– Ez azért jó, mert súlya van a világbajnoki címnek – fűzi hozzá, részletezve, hogy erre gondol, amikor azt mondja, mindenkinek a saját korában kell bajnoknak lennie. Azt is megjegyzi, hogy azért nem szívesen állna ki a mai junior korú versenyzőivel egy komoly küzdelemre. – Nagy öröm, hogy ezek a srácok ennyit tudnak a kick-boxról. Viczián Dani, aki most 16 éves lesz, biztosan többet tud most a sportról, mint amennyit én tudtam ilyen idős koromban – meséli. Azt sem hagyja ki, nem is tehetné, hogy az eredményei közül melyek a leginkább emlékezetesek. A legelső Európa-bajnoki címére még mindig élesen emlékszik.
Az első Eb-cím megszerzése 1994-ben Helsinkiben történt, s még most is, pillanatról pillanatra le tudja játszani fejben a mérkőzést. A következő nagy lépés 1997-be visz vissza, akkor Dubrovnyikban lett legelőször világbajnok. Még a szállodai szobára is emlékszik. A szegedi, 2005-ben rendezett világbajnokság is megmaradt, éppen azért, mert hazai pályán zajlott és emiatt hatalmas figyelem övezte, a szurkolók és a média részéről is. Ma már ott tart a sportág, hogy csupán egy lépés választja el az olimpiai, teljes értékű megjelenési lehetőségtől. Debreczeni Dezső bízik benne, hogy a kick-box 2028-ban már ott lehet a Los Angelesben szervezendő ötkarikás játékok programjában.
Ha ez így lesz – teszi hozzá, akkor nagyon szép hazai sikereket láthatunk majd a közvetítésekben.
Ez a jövő, végezetül pedig kanyarodjunk rá a múltra, arra az időszakra, amikor félő volt, hogy a felívelő sportkarrier derékba törhet. Talán az egyik legfontosabb kérdés az, hogyan nem kallódott el a sikeres békéscsabai kick-boxer a ’90-es években? A karrier kilőtt, mint a rakéta, Dezső szerettei és barátai pedig azért aggódtak, hogy ne essen bántódása. – Nyilvánvalóan a családot említem először, de azt tudni kell, hogy a legnagyobb szorítást az edzőmtől kaptam – meséli, hozzáfűzve, hogy Gregor Lászlóról csak szuperlatívuszokban lehet szólni. Nagyon figyelt rá, ahogyan említi: akkor szorította, amikor erre nagy szükség volt. Félt, tartott tőle és természetesen tisztelte is.
A tisztelet ma is megvan, amikor már nem az edzője. Eredményesebb trénernek tartja saját magánál, s még akkor sem mondana neki ellent, nem szállna vele vitába, ha pontosan tudná, hogy igaza van. Visszaemlékezve az jutott eszébe, hogy amikor elvégezte az iskolát, de még nem érettségizett le, akkor a haverokkal kitalálták, hogy kimennek külföldre. Nem hosszú időre, csak három-négy hónapra – ekkor is Gregor László nyúlt utána, egy sport ösztöndíj lehetőséget ajánlott, ami éppen elég volt a tanulmányok folytatásához. Dezső arra emlékszik, hogy esze ágában nem volt tanári, testnevelői diplomát szerezni, de aztán élete egyik legjobb döntésének bizonyult, hogy ez megtörtént és ez is a mesternek köszönhető.
Kiderült, hogy mennyire szeret gyerekekkel foglalkozni, mennyire szeret testnevelőként dolgozni. Emiatt és más okokból is örökké hálás lesz. Azt vallja tehát, hogy mindenkinek a saját korában kell bajnoknak lennie, de azért vannak, akik örökké azok maradnak.
A korábban, Gregor Lászlóval készült cikk itt található meg!
