Idézzük ide kollégánk tavalyi, a Békés Megyei Könyvtárban megtartott "Szövegkörnyezet-védő" című önálló estjén elhangzottakat, miszerint: "Intuitív ember vagyok, ekként is írok. Sokat jegyzetelek, keresem azt a bizonyos "flow-élményt."
Na itt flow-élmény volt rendesen. A költő-munkatárs-barát-műsorvezető-szerkesztő-riporter szavai evezés nélkül siklottak végig a szószerkezetek vizén. Az aputest rejtelmeitől, az arra szabott ruhákról, a dobbal kísért spoken word-ön át a kegyetlen matekpéldákig olyan emberközeli mondatokat hallhatott a közönség, amelyek csak ritkán köszönnek vissza más műfajokban.
Slamet nem igen hallani errefelé, ezért képbehozóként érdemes elmondani, hogy a slam poetry nem versfelolvasás, nem rap vagy ének, de nem is színielőadás, és egyben mégis kicsit mindegyik. (Ezt jól elmagyaráztam...)
De mit is csinált Bence?
Oktató jellegű szöveges betekintést adott a saját életébe. Ahogy ő maga is elmondta, a slam poetry előadói költészetként egy őszinte műfaj, így nem maradtak ki a magánéleti vonulatok a szövegfolyamból. Például nagy szerepet kapott egy önuralomról szóló textus, amit egy korábbi előadásában már hallhattak az érdeklődők.
– Ha megreszkírozom azt, hogy a saját életemnek bizonyos részeiről lerántom a leplet, és azt a közönség elé tárom, akkor az előadásom is őszinte és a nézőket is megtisztelem azzal, hogy nem az idejüket rabolom – mondta Bence.
Ha pedig az ember slamre vágyik akkor, ahogyan előadásán Bence is tanácsolta, érdemes rákeresni a műfajra az interneten, ahol különösebb kutatás nélkül a műfaj kimeríthetetlen tárháza tárul elénk, köztük kollégánk munkásságának audiovizuális lenyomataival.
Galéria
