Pikó Imre, a könyvtár vezetője elmondta, régi ismeretség köti őket össze a szerzővel, akit annak apropóján hívott meg az intézmény, hogy a sikeres előválogatói szereplés után a békési származású slamköltő a XI. Országos Slam Poetry Bajnokság október végi döntőjébe jutott, egyedüli Békés vármegyei indulóként képviselve majd szűkebb pátriánkat.
– Bence nem először lép fel a könyvtárunkban, örülök, hogy ismét elfogadta meghívásunkat és annak még jobban, hogy egy ilyen rangos eseményen is részt vehet majd, mint az országos döntő – nyilatkozta a könyvtárvezető.
Eközben D. Nagy Bence (akit e sorok jegyzője nemcsak kollégaként, de barátként is ismer) már bőszen hangolja a közönséget. Röviden ismertetőt ad a slam poetry eredetéről – amely, kis humorral élve, alig néhány ezer éves múltra tekint vissza, de ezen a néven legkésőbb a '80-as évek Amerikájából indult hódító útjára – és ezek után jó pár saját szerzeménnyel kápráztatja el a nagyérdeműt. Ugyan a romkocsmák műértő közönsége csettintéssel szokta nyugtázni a sziporkázó szó-csóvákat, mi, vidéki emberek tapsolunk és nevetünk, de ez talán jól is van így.
Ahogy Bence többször is elismétli, a slammelés önreflexív kifejezési mód, Süveg Márk 'Saiidot' idézve: "néha ki kell menni megnézni, hogy mi van bent". És valóban, "hungarikum az, hogy nem megértetem magam, hanem elMAGYARázom" mi van velem, hogy az est előadóját idézzük.
Ízelítő abból, hogy többek között milyen is a hazai slamköltészet.
– Intuitív ember vagyok, ekként is írok. Sokat jegyzetelek, keresem azt a bizonyos "flow-élményt", amely a legváratlanabb pillanatokban, akár éjszaka is elkaphat, és akkor bizony muszáj írni – mondta el az esemény főszereplője, aki a kisgyermekes szülők ősdilemmáját így foglalta össze egyik szövegében: "mégis hogy lehet valakit gyomoridegből szeretni és féltő gonddal utálni egyszerre?"
Galéria
