Csabai életképek – Fábry Károly: Apponyi-utcák II.

2022. október 30. 16:30 | Ugrai Gábor

Nevezetes a békéscsabai városháza történetében 1871. március 6. Ezen a napon határozta el a község, hogy felépítik az új épületet és, annak érdekében, hogy minden rendben menjen, még egy 11 tagú bizottságot is választottak az ezzel kapcsolatos ügyek intézésére.

A bizottság tagjainak többek között az is a feladatuk volt, hogy felkeressenek olyan városokat, ahol „ujabbkori városházi” épület épült. Így többek között Makón, Gyulán, sőt még Miskolcon is megtekintették a városházákat. Az anyagiak fedezete „74,488 frt 93 kr. és elrendelték, hogy azonnal égettessen a község 600,000 téglát és szerezzen be 1500 köböl meszet”.

A bizottság javaslatot tett arra is, hogy a leendő épület ne csak a jelenlegi állapotoknak feleljen meg, hanem „tekintve a város fejlődésének távolabbi jövendőjét, kellő számú és terjedelmű helyiségekkel láttassék el”.

A tervek elkészítésével Sztraka Ernő mérnököt bízták meg, felajánlva neki azt, hogy ha terveit elfogadják, akkor 400 forintot kap, ha esetleg nem, akkor is 200 forint üti a markát. Fábry Károly szerint ez abban a korszakban igen nagy összegnek számított.

Újabb kitérő következett a sorozatban: a rendezett tanácsú városi cím megszerzésért folytatott harc került a középpontba. Ez a városháza építésének korában „a köznépnek vörös posztónak” számított, azaz sehogyan sem akarták átadni a hatalmat az uraknak. Fábry szerint nem azért, mert féltek volna az elnyomástól, hanem inkább azért, mert a jómódú gazdák féltékenyek voltak és nem kívánták kezükből kiadni a bírói pálcát.

1858 nyarán, amikor felmerült, hogy a császári és királyi megyefőnök rendezett tanácsú várossá akarta nyilvánítani Csabát, a községi tanács a következő gondolatokkal tiltakozott: „megkérje a tekintetes megyei hatóságot, miszerint a község tanácsának rendezésétől a címzett hatóság elállván, akkorára halassza azt el, amikor a község tartozásaitól menekülvén, inkább lesz képes nagyobb terheket elviselni”. Még egy küldöttséget is menesztettek Gyulára, hogy nehogy bekövetkezzen a megyefőnök akarata. Ekkor még egy vers is született, melynek íróját Fábry nem ismerte, de a korabeli hangulatot tükrözte (részlet): „Zúgnak a harangok, temetésre zúgnak,/ Temetésére a nép szabadságának./ Jó volt valamikor, jó volt Csabán lakni,/ Míg a városházán nem lehetett látni/ Nótáruson kivül semmiféle urat,/ Míg a bíró vala közönséges paraszt./ A biró volt apánk, mi fiai voltunk,/ Mint virág a kertben, Csabán ugy virultunk.”

(Folytatjuk.)

 

 

További programok »

FEL