Az írásból kiderült, hogy az újonnan kialakított Apponyi utcában (ma József Attila utca), annak érdekében, hogy minél hamarabb beépüljön, olcsón lehetett házhelyhez jutni. Így került az utcába Schwartz Salamon, Zsilinszky Mihály volt bíró, Lacai József volt gyógyszerész illetve két ügyvéd: Thomka Emil és Szeberényi István is. Mivel több jogász is lakott ebben az utcában a csabai köznyelv csak „Nyúzó-utca” néven nevezte, Fábry szerint azért, mert „akkoriban ellenszenves volt némely ügyvédeknek munkálkodása”.
A következőkben a malmokkal, a molnárokkal foglalkozott a szerző. Szóba került, hogy a főtéren álló Trauttmannsdorf-féle tiszttartói lakban kialakított üzletben lehetett először lisztet vásárolni a településen. Lett is nagy botrány belőle, a csabaiak csak bámulták a kirakatot és nem értették a dolgot. A helyzet fonákságát az adta, hogy ekkoriban (1850-es években) Csabán „mindenki megőröltetett annyit, amennyire szüksége volt és ellátta magát egész esztendőre”. A településen azonban nem akadt olyan malom, mely finomabb lisztet is elő tudott volna állítani. Igaz, hogy Békésen volt egy gőzmalom, „de azt a nép nem igen szerette, mert „megégeti” a lisztet”. A szárazmalmokkal meg az volt a gond, hogy kenyérlisztet állított elő és csak szitálás után lett belőle finomliszt.
Ekkor jutott eszébe Kvasz Mihály főbírónak, hogy egy bizonyos hamburgi Pain Antal gépész felkereste őt korábban és azt állította, hogy „tudna és szeretne” Csabán gőzmalmot építeni. A mester vállalta, hogy megépíti a várva várt malmot, cserébe telket kért a településtől 14 év ingyenes használatra az Élővíz-csatorna mellett (ott ahol ma az István Malom áll). Hosszas tárgyalások és egyeztetések után 1853-re el is készült a csabai gőzmalom, de a csabai asszonyok legnagyobb bánatára – „finom szitáló szerkezet” nélkül. Furcsa kis szerkezet működtette ezt az első malmot, ugyanis a „kis gépháza az utcára nézett s a fekvő gőzgép tolattyu rúdja egy üvegajtó nyílásán kibökdösött az utcára s mellette a gőz is ki-ki csapdosott”.
Az emberek kérdezgették egymástól, hogy mi lehet az a mozgó valami, a választ egy szárazmalommal rendelkező molnár adta meg nekik: „Hát tudjátok, ez arra való – mondja resignált hangon a molnár –, hogy befütyüljön a szárazmalmoknak”. (Folytatjuk.)
