Mit is tudunk a doktor úrról, hogyan vette ki a részét a második világháború egyik legnagyobb magyar vonatkozású eseményéből?
Borbola József 1917-ben született Szegeden. A gimnázium után a Szegedi Orvostudományi Egyetemet végezte el, itt 1941-ben kapta meg diplomáját. 1940-től a békéscsabai ideiglenes helyőrségi kórházban dolgozott, majd a szegedi katonai kórházba került. Letette a honvédorvosi vizsgát és ezt követően, 1942 októberében a Don-kanyarnál a szovjetek ellen harcoló 2. Magyar Hadsereg 155. sz. utász zászlóaljának lett a katonaorvosa. A zászlóalj Bugyennij környékén harcolt.
Borbola József munkáját olyan kiválóan végezte, hogy Horthy Miklós kormányzó a katonaorvosoknak adható legmagasabb kitüntetést „Signum Laudis a Kardokkal” címet adományozta számára. Az államfő a „Szovjet elleni hadműveletek alkalmából az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért” indoklással élt.
A szovjet hadsereg 1943 januárjában áttörte a magyar hadsereg állásait és megkezdődött a kínkeserves visszavonulás. Az utászoknak hóban és fagyban kellett megtenniük több száz kilométert Mozir városáig (ma Mazir – Fehéroroszország). A mintegy ezer fős zászlóaljból csak 160-an élték túl ezt a visszavonulást. Borbola József is 40 kg-ra fogyott le, de túlélte az orosz telet. 1943 szeptemberében leszerelték, és ekkor kapta meg a Tűzkereszt I. fokozatú kitüntetést, melyet azoknak adományoztak, akik a hadműveletekben ténylegesen is részt vettek.
1944-ben azonban újabb szolgálatra hívták be a szegedi V. sz. Helyőrségi Kórházba. A front nyugat felé történő elmozdulásával a Hadikórháznak is költöznie kellett. Előbb Székesfehérvárra, Esztergomba települtek, majd nyugat felé hagyták el Magyarország területét vonaton, szekereken és gyalogosan. A kórház személyzete később amerikai, majd angol fogágba került Németország területén.
Dacára a hadifogságnak Borbola Józsefnek katonaorvosként lehetősége nyílt arra, hogy az édesapjával nyugatra menekült családját magához vegye. Felesége, Székely Éva és fia László Holzmindenben csatlakozott hozzá, ahol második fia, József született. A család végül 1946 októberében térhetett haza.
Borbola József kezdetben Szegeden, majd 1954-től Békéscsabán dolgozott belgyógyász főorvosként.
(A cikk megírásában a Borbola család volt segítségemre.)
