Benéztem a kezdés időpontját: nem le-, hanem felcsúsztam a programról/ra: egy órával hamarabb érkeztem. Azaz a (házi) hangverseny előtti legszebb pillanataiba csöppentem be. Amikor még senki sem tudja, hogy hova álljon, üljön vagy lebegjen a képzeletbeli deszkákon.
– Tudok valamiben segíteni? – kérdeztem Berényi Nagy Pétert (BNP)/Tücsök Petit a Világfa fejét, azaz a koronáját. – Ülj le egy székre, és hangolod be a két gitáromat – kaptam az ukázt. Nem tettem meg. Nem illettem oda. Nem borzoltam össze a tökéletesen harmonikus képi kaotikát.
S ahogy számba vettem azt a csomó egzotikus hangszert: esőbot, tingsha csengő, táltosdob, kaval, spacedrum… kimondhatom, lassan már a gitár a hangszerparkjuk egyik legextrémebb darabja. Illetve van még egy hegedű és a három-négy torok, amelyek olykor három szólamra bontják a közlésvágyat.
(Kálmán Viktor, Berényi Nagy Péter és Bereczki Zsolt – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Majd a műsor előtti minimális időrésben BNP-t faggattam az együttes eklekticizmusáról, azaz honnan ered ez sok ősi jelkép, a sámánság, az indián és népi rigmusok?
– Az ősiséget az előző életeimből hoztam át genetikailag – mesélte. – Annak idején nagy indián is voltam, gyakorlatilag már bennem volt ez az egész történet. Évekkel ezelőtt nagyon megérintett, amikor egy csabai táltos dobcsapatba kerültem. Később készítettek nekem is egy dobot, és elkezdtem sejtszinten emlékezni ezekre a ritmusokra.
– Vajon egy sorsot él meg az ember, amely az összes életén keresztülmegy?
– A sorsot nevezik karmának – de én nem hiszek benne! A karma egy szigorító dolog. Az életünkben az eleve elrendelés működik, mint program.
– Egyszer egy jósnő azt mondta egy amerikai színésznek, hogy most azért ilyen szabad, mert az előző életében rabságban élt.
– Szerintem mindannyian egy olyan virtuális valóságban élünk, amit a Mátrix című film ábrázol. Itt mindenki úgy játszik, ahogyan a leszületése előtt – ismervén a Nagy Tervet – előre megírta a saját programját. Másképp nincs. A számítógépes figura nem teheti meg, hogy jobbra fordul – miközben a vele játszó játékos balra fordítja…
(Gyalog Anna, Gyalog Kata és Kraszkó Márta – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– De ha megcsípnek, akkor az fáj.
– Amikor egy Harry Potter videojátékon játszol, és ha mondjuk a varázslövedékkel eltalálnak, azt a játékon belül valóságosnak is érzem… Nos, a dobosok közt ismertem meg Horváth Viktort, nyomban összehangolódtunk, és nem sokra rá megbeszéltük, hogy alapítunk egy zenakart. Ez körülbelül hét éve történt, és kereken öt éve, 2017. november 2-án összeült a Világfa. Egyébként Viktorban is benne van a sámán, akárcsak bennem… s ugyanúgy a többiekben is a Világfa zenekarban. Csak másképp, és másképp tör elő belőlünk…
– Boszorkány is vagy?
– Igen. De nem veszek le átkot, nem viszek senkire rontást. Nem eszem meg Jancsit és Juliskát.
– És nem jársz seprűvel.
– Nem járok. Az a baj, hogy a boszorkány, mint szó és a boszorkányság az emberekben rossz érzést kelt. A Földanya boszorkányai a füvesasszonyok, a gyógyítók voltak. Élt Szolnokon egy léleklátó hölgy, aki Boszorkány Péternek hívott. Boszorkány képességem jó értelemben használom: fehér, vagy jó boszorkány vagyok, akik jóságosak, segítőkészek. Nem azonosak a mesebeli Vasorrú Bábával!
(Bereczki Zsolt, Pribojszki György és Horváth Viktor – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– Mindebből táplálod a Világfát.
– Sok-sok emlékképet, affinitást hoz az ember az előző életeiből.
– Mindenesetre a spiritualitás a zenétek alapja. Tehát Viktorral megvolt a fejetekben a koncepció, hogy milyen hangszereket használjatok.
– És szép lassan összeállt a csapat. Égi segítséggel elkezdtem dalokat írni, de azért ilyen eklektikus, sokszínű a produkciónk, mert nyolcan vagyunk. Ráadásul az azonos pszichéjű, ősemlékezetű emberekben nagyon sok közös dolog van. Ettől függetlenül egy ember szeretheti a 3+2-őt, de a jazzt is.
Galéria
– Remek gondolat a nyilvános próba.
– Bognár Tibi, a tavaly elhunyt basszusgitárosunk ötlete volt. Egy ilyen rendezvény sokkal családiasabb, mint egy koncert, s ilyenkor a közönséggel egy nagy család vagyunk.
– Mi lesz a következő lépés?
– Írtam vagy 25 dalt, amelyek közül egyelőre a jó kétharmadát játsszuk. Időnként, a zenélés közben totál elrontom őket, mert sokszor elrepülök a dalok lélekszárnyán.
– Sokszor mantrázzátok az OM-ot.
– Az OM az Univerzum hangja. Ez a két betű valójában három hang: A-U-M. Továbbá a zene által olyan csodálatos rezgéseket hozunk létre, hogy többek között megnyílik a torokcsakra. Genetikailag magunkban hordozzuk az ősiséget. Rengeteg dolgot adunk egymásnak: lélekből-lélekbe. Nincsenek köztünk gátak, mert nem utáljuk egymást… és ezt a közönség leveszi. Az egyhúron pendülés a legfontosabb egy csapatban. Egy koncerten az a legszebb visszacsatolás, amikor nemcsak a saját, hanem a nézők lelkét is fölszabadítjuk.
– Amikor azonban énekeltetted a közönséget, akkor Tücsök Petis déjá vum volt.
– 62 éves vagyok, önmagamból nem tudok kilépni. Miközben folyton utazom, A zene is utazás. Az utazás személyes és spirituális metamorfózissá válik számomra…
(Forrás: Berényi Nagy Péter)
-400x225.jpg)
