1986 kora nyarán találkoztam először Bognár Tibivel, a Szabadság téri és Derkovits sor közötti pálya (ami ma némileg értelmetlenül Bánszki utcai pályának hívnak) melletti pingpong asztalnál; noha négy évvel idősebb volt, de mégis simán szóba állt velem.
Általában a közös téma a muzsika és a hozzá fonódó dalszövegek voltak. Többek között akkortájt hallottam tőle címünk első részét: Alkotórészeire bomlik a világ… – ami valószínűleg a csernobili katasztrófára reflektált. (Olyan volt, mint a 19. századi orosz romantika: melankolikus, szellemes és nagyon mély.)
Basszusgitározott, de úgy tudom, akkoriban nem volt zenekara; és érdekes, vagy jó 30 évig nem is hallottam játszani... Leginkább, mint avantgárd (akkor még az alternatív szó helyett az avantgárdot használták a köznyelvben) szövegíró létezett mindenki tudatában.
Néhány év múlva, a kilencvenes évek fordulóján ő lett a szövegírója, az akkor alakuló Nihilnek; és mindenki csak Egyik Gyereknek hívta. Becenevével kapcsolatban Povázsai Sziszi, az énekes elmesélte, „egyszer szerzett egy monoklit a szeme alá; és amikor találkoztunk, azt mondta vigyorogva, hogy <<Képzeljétek… az egyik gyereket megverték!>> Persze őt ütötték meg, csak így tálalta… Jó nagyot röhögtünk és attól a pillanattól kezdve elneveztem Egyik Gyereknek. Később már mindenki így szólította.”
Eme szépreményű zenekar azonban sajnos nagyon hamar feloszlott (illetve a közelmúltban ismét beindult az anyazenekar utózöngéje, a Finis Nihil, ám az már egy másik történet…).
A felbomlásukat követően, jó 20 év múlva, 2013-ban néhány fővárosi zenei szakíró egy ötvenes csokorba szedte össze a ’90-es évek legjobb magyar alterzenéit. A Nihil, a Háttal úszom a divatnak című nótájával a pontszerző 5. helyen végzett. (Egyik egyik sziporkája: „valami régi lány illata, az ujjamra száradt az éjszaka".)
Amikor az örömhír végigszáguldott a városon/megyén, megkerestem Prisztavok Tibit, a csapat basszeresét, aki így mesélta kezdetekről:
„1989-ben Sziszi szólt, hogy Medgyesen van egy jó kezdeményeződés, és nem is igazán garázs-, hanem inkább tyúkólzenekarként kezdtünk. Később, egy tehetségkutatón Nagy Ferónak annyira megtetszett a produkciónk, hogy felhívott minket a stúdiójába – többek között akkor rögzítettük a Háttal úszom a divatban-t is. Méltánytalanul nem nagyon említik a Nihillel kapcsolatban, pedig ő volt az ötödik tag.”
Emlékszem, amikor összefutottunk – ezt már cikk szerzője ecseteli –, Egyik csak annyit mondott, „Semmi az egész… ilyen szöveget bárki tud írni…”
Néhány éve ő lett a Világfa zenekar basszusgitárosa. A sors iróniája, hogy épp Prisztavok Tibit váltotta. És végre hallottam muzsikálni – nagyon sajátosan, pontosan és ízesen játszott. Berényi Nagy Péter, a Világfa vezetője elmondása szerint alig egy hét alatt tanulta meg a koncertprogramot.
***
És… tudtuk, hogy nagyon beteg.
A kedd esti punXmas koncert egyik fellépője a Finis Nihil volt, akik játszottak néhány korai számot is. Goffry, a gitáros egyszer szóbahozta, Egyik nagyon beteg.
Majd szerdán érkezett a szomorú hír…
„Nagyon hiányzik! – mondja Sziszi. – Hiányzik a kedvessége, a fantasztikus humora, a tanítani való öniróniája, a költészete. Szomorú és vidám figura volt egyszerre, imádni való, igazi Barát! Egy régi dal jut eszembe most… <<Elvittél egy darabot a szívemből...>>”.
Berényi Nagy Péter elmondása szerint egy iszonyatosan nagylelkű embert vesztettünk el, akinek valóban „aranyból volt a lelke, aki csak adni tudott. Az utóbbi évtizedben szociális munkásként tevékenykedett: idős embereknek takarított, ebédeltette őket, akik szó szerint hozzánőttek. Mintha sok nagymamája és nagypapája lett volna.”
Évek óta a Facebook-oldalán, főleg absztrakt képekhez posztolta saját a verseit. December 15-én – halála előtt egy héttel – ezt a nagyon bátor gondolatokat osztotta meg:
„Nem félem a halált. Hisz szeretek aludni,
legfőképp hűvös hajnalon,
párnák vállain elfeküdni szépen,
s nem nézni át az ablakon...
Csak az fáj majd, hogy többé sose látlak,
magadra hagylak, játékul a mának,
s nem lesz, ki csiszol majd neked
szemben, vagy szívben megrekedt
könnyekből csillagpelyheket...”
(Sziszi szerint most ott röhög rajtunk valahol…)
