A Reibel Mihály Városi Művelődési Házban megtartott rendezvényen a Békés Megyei Népművészeti Egyesület, a Békés Megye Népművészetéért Alapítvány, valamint a Nemzeti Művelődési Intézet Békés Vármegyei Igazgatósága várta a kézműves közösségek képviselőit.
A találkozó tizenkét évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy a hasonló érdeklődésű kézműves közösségek megismerjék egymást, kapcsolatokat építsenek és tapasztalatot cseréljenek. Az első rendezvénynek Békéscsaba adott otthont, később azonban vándorrendezvénnyé vált, így minden évben más település fogadja a résztvevőket.
– Az, ha azonos érdeklődésű emberek találkoznak, már önmagában érték. Beszélgetnek, tapasztalatot cserélnek, és ha mindez azonos tevékenységgel is párosul, akkor még nagyobb örömet jelent számukra. Egy-egy település megismerése, a helyi értékek felfedezése szintén sokat ad a résztvevőknek. A mai naptól azt várom, hogy inspirációt nyújtson a kézművesek számára. A német nemzetiség jelenlétéről tudunk, de a kézműves kultúrájukkal kevésbé foglalkoztunk. Remélem, hogy a mai program hatására többen érdeklődni kezdenek e hagyaték iránt, és ezek az értékek a jövőben még nagyobb nyilvánosságot kapnak – fogalmazott Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. Kiemelte, hogy a találkozón a vármegye 27 településéről érkeztek résztvevők, és mintegy 40-50 kézműves közösség képviseltette magát személyesen vagy alkotásaikon keresztül.
A program sváb táncokkal kezdődött, majd szakmai előadások következtek. A résztvevők megismerhették a Békés vármegyében élő német lakosság történetét, kézműves hagyatékát, valamint azokat a helyi értékeket, amelyek ma is meghatározzák a nemzetiségi kultúrát.
A szakmai program egyik előadója Nagy-Laczkó Balázs néprajzos muzeológus volt, aki a Békés vármegyébe érkező német közösségek tárgyi kultúrájáról beszélt. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a betelepülő német közösségek az anyaországból hozott motívumkincset és kézműves tudást az alföldi környezet és a helyi közösségek hatására alakították tovább.
– A 18–19. században érkező német közösségeknek alkalmazkodniuk kellett az alföldi környezethez és az itt élő népcsoportokhoz. A magukkal hozott hagyományok így folyamatosan formálódtak, miközben számos elemük máig fennmaradt – hangsúlyozta az előadó.
A rendezvényen megnyílt a „Tudásunkkal kézenfogva” programban működő aSzakkörök kiállítása is. A tárlaton a vármegye különböző településein működő közösségek munkái kaptak helyet.
Puskás Magdolna, a battonyai Arany Szál Hímző Szakkör vezetője elmondta: Battonyán románok, szerbek és magyarok élnek együtt, ezért mindhárom nemzetiség hagyományainak képviseletére törekszenek. A mostani kiállításon a Palóc program keretében készített munkáikból is látható néhány darab.
– Pedagógusként mindig fontosnak tartottam, hogy a hagyományokat átadjuk a gyerekeknek és a fiataloknak. Folyamatosan kutatjuk a régi emlékeket, tárgyi kultúrát, motívumkincseket, és igyekszünk ezeket átörökíteni a következő generációknak. Településünkön különösen a szerb hímzőkultúra feltárásával foglalkozunk. Mindig nagy örömmel jövünk el ezekre az alkalmakra. Jó találkozni azokkal a hímzőkkel és kézművesekkel, akik más településekről érkeznek. Ilyenkor szakmai beszélgetések alakulnak ki, megismerjük egymás munkáját és tapasztalatait. Úgy gondolom, ez minden résztvevő számára nagyon értékes – fogalmazott.
A résztvevők a szakmai programok mellett Elek helytörténeti és nemzetiségi értékeivel is megismerkedhettek, valamint a települések által készített gasztronómiai különlegességeket is megkóstolhatták. A szervezők szerint a rendezvény egyik legfontosabb küldetése, hogy a népi kézműves tudás és a nemzetiségi hagyományok a következő generációk számára is élő örökségként maradjanak fenn.
Galéria
