Ha az idő múlását Világfa hangversenyekben számolom, akkor számomra ismét eltelt egy év. Legutóbb tavaly láttam őket. Akkor is augusztus 27-e körül volt a zenés összejövetel, ami azért jelentős, mert aznap van Berényi Nagy Péter frontember születésnapja. A világfás egyenpólójában – amit többek között egy titkos támogatónak köszönhetnek – meg is jegyezi: szerda óta ingyen utazik a 17-esen.
365 nap sok. Minden szempontból. Pláne egy együttes életében. Ezúttal egy furfangos tagcserének köszönhetően álltak ki a deszkákra. Történetesen Éri Balázs, az ex-basszusgitárosuk, aki bő éve Bécsben él/dolgozik, teljesen érthető módon vérszerződést bontott a csapattal.

Az ötödik táltos hadoszlop – Fotó: Such Tamás / behir.hu
És… És helyére a korábbi cajonos, Nagy Baksa (tavaly óta tudom, hogy a Baksa egy keresztnév, nem úgy, mint Baksa-Soós) lépett. „Mert mint kiderült, korábban egy rockzenekar basszerosa volt, így átültettük a basszerhez; illetve Horváth Viktor, az együttes spacedrumosa (UFO-alakra emlékeztető zeneeszköz) hozta Baksa helyére Kónya Csabi ütőst, aki olyan dobokat csinál, hogy tyű” – mondja Nap Peti, aki egyszer elmesélte, hogy nagyon szereti, amikor szemben áll a nappal, mert például, amikor fotózik, a Naprendszer központi, legfényesebb égitestje segítségével nagyon szép dolgokat lehet készíteni.
A magas labdát leütve, Kónya Csabi korábban ványai úszómester volt, ma tetoválóművész, a Világfa ütőse, illetve ezermester – többek között ő készítette el a saját dobfelszerelését. Azonfelül djembéket is gyárt. Például Horváth Viktor is a Csabi által gyártott japán taiko dobokon nyitotta meg a szeánszt.

Spacedrum Viktor ezúttal japán taiko dobokon játszik – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Egyebek mellett Peti bő 10 éve egy dobkörben ismerkedett meg Viktorral, akivel hamar összefonták az érdeklődési szálaikat, és 2017. november 2-án összeültették a kedvenc egyesületüket, a Világfát. Nem mellesleg a dobkörből jó néhány táltos mindig elhozza a Világfa rituálékra a hangszereit, és a lelátóról csak úgy dúsítják az összhangzattant.
A mostani szertartás közben úgy nézett ki a színpad, mint egy egzotikus zenebolt: esőbot, tingsha csengő, táltosdob, kaval, spacedrum, djembe, taiko dob… S ha a képlet fonákját nézzük, talán a gitárok és Gyalog Kata hegedűje voltak az extrém hangszerek a térben.
A dalokat maga Peti írja gitáron, ami alap, hiszen úgy fest a régi igazságosság, hogy az a jó nóta, amit egy szál gityón elő tudsz adni. Miközben a számokban benne van a mögötte álló 65 esztendő, az eklektikus tapasztalás.
Olykor sámán, illetve indián dallamok csendültek fel, többször is szanszkritul és csillagnyelven is énekelt, továbbá többször együtt „ommm”-oztak is… Korábban elmondta, az OM az Univerzum hangja. Ez a két betű valójában három hang: A-U-M.
– A zene által olyan csodálatos rezgéseket hozunk létre, amelynek kapcsán megnyílik a torokcsakra. Genetikailag magunkban hordozzuk az ősiséget. Rengeteg dolgot adunk lélekből-lélekbe egymásnak – fogalmazott.
*
Berényi Nagy Péter – ének, gitár; Gyalog Kata – hegedű, vokál; Horváth Viktor – spacedrum, djembe; Kálmán Viktor – gitár; Kónya Csaba – ütőhangszerek; Kraszkó Márta – ének és Nagy Baksa – basszusgitár.

Rálépett a 66-os útra – Fotó: Such Tamás / behir.hu