Áchim L. András kiemelkedő parasztpolitikus, a parasztpárt alapító elnöke, Csaba országgyűlési képviselője, a demokratikus szabadságjogok követelője, a Zsilinszky testvérekkel való összeütközéskor, két lövés következtében életveszélyes sérülést szenvedett és 1911. május 15-én halt meg.
Áchim L. András koporsóját az evangélikus nagytemplom előtt ravatalozták fel. Onnan tízezer ember kísérte fekete zászlókkal utolsó útjára a Felsővégi evangélikus temetőbe.
Áchim vezéregyénisége volt a Csabai Általános Népegyletnek, a halála után több mint fél évvel megfesttette Áchim arcképét Veres Gusztáv itt élő festőművésszel. A képet ünnepélyes keretek közt, szónoki beszédek elhangzása után leplezték le. A népegylet ünnepélyes koszorúzásra kért engedélyt, de azt Sailer főszolgabíró nem adta meg. Végül Ambrus Sándor alispán engedélyével mégis mintegy háromszázan koszorúztak. Az elhangzott beszédekben kifejezték, hogy a parasztpárt továbbra is Áchim szellemében kíván élni.
Egy évvel Áchim L. András tragikus halála után, a „parasztkirály” békéscsabai hívei a temetőben síremléket állítottak vezérük hamvai fölé. A márványkő síremlék Werner csabai sírkőüzemében készült, mintegy két méter magas, fekete, svéd gránitból. A közepén az elhunyt Áchim fehérmárvány dombormű arcképe volt látható. A síremléken ez a felirat állt: „Áchim András volt országgyűlési képviselő, s a magyarországi parasztpárt volt elnöke, 1871. március 16. – 1911. május 15. A népjogok Vértanújának állította szeretett családja és örökké hálás népe. Ha meg is halt, szelleme bennünk él és élni fog örökké.”
A sírkő leleplezés százöt éve, 1912 áldozó csütörtökén történt, a család és mintegy háromezer ember kegyeletes részvételével. Lipták L. Pál alelnök szavai után Koren Pál evangélikus lelkész tót nyelven imát, utána Zelenyánszky Mihály földműves gyászbeszédet mondott. A többi szónoklatot a közbejött zivatar meghiúsította.
Gécs Béla
