Dr. Vas öt orvossal, az azonnali kórházba-szállítást határozta el. Áchimot hívei hordágyon, gyalogosan vitték a kórházba. Ott dr. Remenár Elek sebész főorvos, nyolc orvos egyetértésével és jelenlétében végezte el a műtétet. A lövedék két helyen a hólyagot és hat helyet a beleket fúrta át, valamint a vesét is megsértette – megállapították, hogy Áchim sérülései halálosak. Az orvosi véleményt titokban tartották, félve a népfelkeléstől. Sailer főszolgabíró intézkedett a csendőrség és a katonaság készenlétbe helyezéséről. Áchim felesége megérkezett Budapestről, férje állapota egyre rosszabbodott és látni kívánta családtagjait, rokonait és barátait. Áchim L. András május 15-én, vasárnap délután 1 órakor általános szeptikus hashártyagyulladás következtében, életének 40. évében meghalt. Ugyanakkor az őt meggyilkoló Zsilinszky fiúk Sailer főszolgabírótól oltalmat kértek, és szabadon távozhattak. Csak Áchim halála után került sor a letartóztatásukra.
A temetés napján a nép özönlött Áchim L. András koporsójához. Néhány házon a „Bosszút Áchimért!” és „Felakasztani őket!” feliratok jelentek meg. A nagytemplomban Koren Pál evangélikus lelkész tót nyelven mondott halotti beszédet. Hatalmas, mintegy 20-25 ezres gyászoló tömeg kísérte a gyászkocsit a temetőbe. A temetésről a vidéki, a fővárosi és a külföldi sajtó is fényképes riportokban számoltak be.
Felidézték Áchim utolsó interpellációját a hadügyminiszterhez, amelyben bírálta a fegyverkezést, az ágyúgyártást. Veszélyt látott a balkáni esetleges beavatkozásból, a második Mohácsot jövendölte meg, de lehurrogták! Három év múlva pedig kitört a nagy háború, nyolc év múlva pedig Trianon, az ország csonkolása következett be.
A temetés utáni nap reggelén Áchim népe újra ezres tömegben özönlött a virággal borított sírhanthoz. A gyilkos Zsilinszky fiúkat, Gábort és Endrét a gyulai bíróság jogos önvédelem címén felmentette. Csabán az úri osztály pezsgővel ünnepelte a felmentést. A kúria azonban megszimatolta a szabálytalanságot és a gyulai bíróság ítéletét megsemmisítette. A második tárgyalás 1912 januárjában Budapesten a Markó utcában kezdődött és ez is a Zsilinszky fiúk felmentésével végződött.
Baloghi tanácselnök azt mondta a zokogó Áchimnénak: „Asszonyom ne sírjon. Vigasztalja, amit a földi igazságszolgáltatás nem tudott önnek megadni, majd megadja az égi”. Áchimné később lányainak ezt mondta: „…a gyilkosok sorsát bízzuk a végzetre – az isteni gondviselésre, az úgyis megbünteti őket.” Évek múlva felmerült a perfelújítás lehetősége, a periratok azonban végleg eltűntek.
Gécs Béla
