Békéscsaba anno: Csaba néhány „ügyeskedő” alakjáról

2020. november 7. 11:18 | behir

Minden városban akadtak, akik kivonták magukat a polgári foglalkozások alól és semmittevéssel töltötték az idejüket. 1938 nyarán egy riporter talált tollára való alanyokat. Közülük villantunk fel néhányat.

Csipasz, akinek semmi dolga nincsen. A Békésmegyei Közlöny riportere a Békési úti zsilip mellett kereste fel, amint éppen horgászott. 30 éves sem volt még, de bevallása szerint nyáron nem dolgozik, nem töri magát érte. Mellette a fűben két sárgadinnye és egy görögdinnye lapult. Barátai „szerezték”, mondta vigyorogva. Hozzálépett egy parasztgyerek egy kenyérrel. Cserébe egy rongyba tekerve adott át valamit a suhancnak, aki rögvest el is tűnt. Csipasz vigyorogva szedelőzködött. „Elmegyek – mondta –, mert ha észreveszi, hogy tűzkő helyett sima követ kapott, idecsődíti a tanyavilágot”. Gyors léptekkel köszönés nélkül átment az úton, és el is tűnt a körgát mögött.

Áruhiány a csempészfronton.  Tuskó, a csempészárus, feltűrt gallérral állt a piac melletti ház kapualjában. A riporter kérdésére, hogy ez nem tiltott dolog-e, a válasza az volt: büszke arra, hogy ezért még nem „ült”. A vevői odajártak. Nagy keletje volt a tűzkőnek, de nem volt elég áru. Ausztria nem szállított, sok volt a lebukott csempész. „Tűzkövem nincs, csak ezerédes (édesítőszer). Rosszul megy a bolt” – mondta. A beszélgetést egy idős parasztasszony zavarta meg. Húsz fillérért ezerédest kért és sürgősen távozott az áruval. Nemsokára egy férfi tűzkövet kért Tuskótól, mivel nem volt, öngyújtót szeretett volna, de azt sem kapott. A végén ki is fakadt a csempészárus: semmim sincsen, dolgozni muszáj. Ezt olyan elszántan mondta, mintha azt közölte volna: öngyilkos leszek.

Cséplés utáni „veréblesés”. Békéscsabán szép számban voltak olyanok, akik kártyajárásból éltek, és ez jól fizetett, mert irányítani tudták a lapjárást. Papusz képe csupa ártatlanság volt, valósággal ordított róla a butaság, de amikor kereste a kártyát, az ászok úgy engedelmeskedtek neki, ahogy ő akarta. Jobban tudta, hogy mi van a poentőrök kezében, mint saját maguk. Kedvenc játéka a huszonegy volt, de a sluss, valamint a makaó sem esett nehezére. Papusz nem szerette a túl okos embereket. Főképpen a parasztfiúkkal szeretett játszani. Amikor az utcán találkozott a riporterrel, mondta, hogy megy játékost keresni, mert cséplés után sok a „veréb” (kifosztásra alkalmas alany) és addig kell dolgozni, amíg pénzük van. Papusz hirtelen el is köszönt és elsietett „veréblesni”.

Gécs Béla

További programok »

FEL