Békéscsaba éppen fejlődésnek indult ipara 1902 őszén új gyárral gyarapodott a Bajza utcában. Schwarcz Ábrahám, a gyulai szövőgyár volt műszaki vezetője harisnyagyár létesítésének kérelmével fordult a csabai elöljárósághoz. A kérelmező vállalta, hogy üzeme az első évben 30-40, a következő évben 60-80 munkásnőnek nyújt állandó munkát. A község érdekében állt az iparfejlesztés, ezért 1200 korona támogatás biztosítását is vállalta hat éven át a harisnyagyárnak.
Alighogy elkezdődött a termelés, a megrendelések elmaradása miatt a gyárban csökkent a munkásnők keresete, akik emiatt sztrájkolni kényszerültek. A tulajdonos rövidesen bejelentette, hogy harisnyagyári vállalkozását megszünteti. A bezárást azzal indokolta, hogy az a külföldi gyáros, aki a gépeket biztosította, váratlanul kilépett az üzletből. Schwarcz egyedül maradt, és mivel elegendő tőkéje nem volt, a munkásnőket elbocsátotta.
Egyévi működés után a harisnyagyár megszűnt, a gyárat elárverezték. Az üzem 44 kötőgépéből a Deutsch testvérek csabai cége is vásárolt, majd a Gyulai Kötött- és Szövött-áru Részvénytársasággal közös fiókgyárat létesítettek, és száz munkásnő alkalmazásával termeltek.
1924-ben az üzem a Békés Megyei Általános Takarékpénztár Rt. érdekkörébe került, amely korszerűsítette a Bajza utcai gyárat és emeletet épített rá. Standard és Kotein gépekkel folyt tovább a munka. Az Exelsior eleinte hímző és horgoló pamutfonalak konfekcionálásával foglalkozott, majd áttért a harisnyagyártásra. A kezdeti nehézségek után a belföldi piacon elismertek voltak, hírnevet szereztek férfi, női és gyermek flór- és selyemharisnya-gyártásban. Az üzem az államosítás után a Textilfeldolgozó KTSZ gépi hurkoló részlegeként működött a megszűnéséig.
Gécs Béla
