Bajczai Beliczey István, régi nemes család sarjaként 1827. március 14-én született Békéscsabán. Bécsi politechnikumi tanulmányai végeztével nyugat-európai országokban gyűjtött tapasztalatokat, megtanult olaszul és angolul.
Hazatérve Pesten a márciusi ifjak összejövetelein vett részt. A szabadság, egyenlőség, testvériség nagy eszményeit hirdetve sietett Gyulára. A szabadságharcban önkéntesként lovas szabadcsapat kapitányaként a Tiszánál teljesítette hazafias kötelességét. A forradalom leverése után gerendási birtokára vonult vissza gazdálkodni.
Beliczey politikai pályája 1865-ben kezdődött, amikor balközépi programmal Gyula városa országgyűlési képviselővé választotta. Két ciklus után ő is a szabadelvű párt tagja lett. 1876-ban Békés vármegye főispánjává nevezte ki Tisza Kálmán miniszter. E poszton Beliczey István 13 év alatt számos tervét megvalósította. Vezetése alatt a vármegye az ország legjobban igazgatott vármegyéi között foglalt helyet. Teljes buzgalommal törekedett arra, hogy jók legyenek a közlekedési utak, behozta az útkaparói intézményt. A vasúti indóházakkal ellátott nagyközségeket kőutakkal kötötte össze. Beliczey nemes gondolkodásának bizonyítéka a vármegyei nyugdíjintézet megalkotása.
1870-1888 között a magyar Alföld lakóit óriási árvizek sújtották. Nagy eréllyel és fáradhatatlansággal igyekezett felelősségteljes hivatását teljesíteni a vízszabályozások terén. Amikor Tisza megbukott, Beliczey István benyújtotta írásban lemondását, de azt nem fogadták el azonnal.
1888 tavaszán, mint kormánybiztos működött a vármegyét fenyegető árvízi védekezésnél. Baross Gábor, a vaskezű kereskedelemügyi miniszter, akkor ideiglenes belügyminiszterként személyesen akart meggyőződni a védekezés helyességéről, ezért előre nem jelzett időpontban, vonattal Csabára érkezett. Baross, az állomásról beüzent Beliczeynek rögtön jöjjön ki az állomásra referálni. A sértő eljárásra azt üzente vissza, hogy annyira van a városházától az állomás, mint onnan a városháza, ha tájékozódást akar, tessék befáradni. Baross visszatérve Pestre, üzent, hogy jelenjen meg nála Beliczey. Ő felment, és heves vita után Baross felmentéssel fenyegette meg, de Beliczey maga adta be felmondását. Ezután visszatért a gazdálkodáshoz és megválasztott elnökként folytatta tevékenységét a Békésmegyei Gazdasági Egyletben, ahol negyedszázados jubileumát meg is ünnepelték.
Magas királyi és más kitüntetések birtokosaként, hosszan tartó betegség után hunyt el 1902. május 14-én. A gyulai úti kúria télikertjében a részvétlátogatók hosszú sora vett végső búcsút Bajczai Beliczey Isvántól.
Gécs Béla
